Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

megjelenni és a 19. században, a 20. század elején nagy népszerűségre tettek szert. Jól mutatja ezt a palóc hagyomány is. A palóc dramatikus szokások jellegzetes szereplői voltak az állatmaszkos alakok is. Négy állatmaszkról ismeretesek példák: medve, ló, kecske és gólya. A recens hagyományban már csak sporadikusan fordulnak elő. Az Ipoly menti falvakban főleg medvemaszkos alakoskodók jelentek meg a farsangvégi szokásokban. Paláston farsangkeddjén jártak a medvések, akiket egy dudás dudaszóval kísért házról házra. Dejtáron a medvével - nemcsak farsangkor - a fonóházakat látogatták meg. A játékosok a háziaktól szalonnát, tojást, kalácsot, pálinkát és bort kaptak.

34 A medvemaszkos alakoskodás a palóc hagyományban lényegesen megegyezik más magyar területeken ismert formákkal. A medvét alakító játékost szalma- vagy gyékénykötéllel csavarták körül, olykor az öltözete rossz ruha vagy bunda volt. Fejére álarcnak zabostarisznyát húztak, amelyen füleket alakítottak ki, korommal szemet, orrot, szájat rajzoltak rá. Egy alakoskodó láncon vezette a medvének öltözött személyt. A medvét vezető legény többnyire rossz fazekat vert, amellyel mint dobszóval a medvét táncra serkentette. A medve esetlen mozdulatokkal szórakoztatta a nézőket. Gyakran sor került a medve elárverezésére. A jelenlévők alkudoztak rá, egymásra licitáltak, tréfálkoztak, miközben a medve ugrándozott, táncolt, ijesztgette a lányokat és gyerekeket. A medvetáncoltatás Nógrádszakálon igen gyakori volt a disznótori bakuszjárás alkalmával. A medvét alakító embert bundába öltöztették, medve-álarcot tettek a fejére, láncot kötöttek a derekára, és két vagy három maszkos ember bevezette a disznótorba. A medvetáncoltató a jelenlévőknek bemutatta a medvéjét, amelyik táncolni és birkózni egyaránt jól tud. A mutatvány a medve ugrálásával kezdődött és birkózással végződött. A játékban részt vevők rendszerint hurkát kaptak, olykor leültették őket a disznótoros asztalhoz.

35 Lómaszkos játékokra elszórtan bukkantunk. A recens hagyományból lényegében eltűnt. A visszaemlékezések nyomán példák az 34. Manga János: i. m. 113. 35. Kovács Géza: A bakuszok. Ethn., LV. 1944, 38-39. 95