Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

valamikor Szent László vesszejével vizet fakasztott! Erre az Úr nem tétováza: Csókjaival elhalmozá a csókok tanyáját. Mellét hozzá szorítja a Sínai-hegyek mellé. Hasát végighúzza azon a helyen, ahol mások is bejöttek, és vesszejével vizet fakaszt. Mikor az Úr ezen müveletet elvégzé, a leányzó fölkel. Föl és alá jára jókedvvel, kipirult arccal, de nagyon vígan. Ekkor monda az Úr: Látjátok, csodatevő erőim itt vannak. Ezt mikor meghalla a nép, csodálkozva mondják az Úrnak: Uram, a te müved csoda! Csak azt nem tudja senki, ki volt az az Úr! Senki se tudta! A csoda megtörtént. És ez a csoda máma is megtörténik nagyon gyakran. Ezen evangéliom szolgálja mindenkinek az egészségét. És ha valaki vizet akar fakasztani még az éjen, akkor azonnal vegye elő a vesszejét! A prédikáció befejezése után mondta a pap: Most következik a 2. zsoltár 3. versének 4. fejezete! A pap bezár óéneke: Káposztaéréskor elmúlt esztendeje, Elindult a pina, letört a tengelye. Az Isten áldja meg a pap szakácsnéját, De sokszor is adott szőrös alamizsnát! Keserű az komám, ha elkapnak téged! Azért ne nyúlj hozzá, vigye el a fene, Most leszen még eszed, míg nem kezdesz bele! Ámen. A prédikáció után a pap „szenteli" a halottat, a gyászolók rínak, majd kiviszik, olykor a ravatalról leborítják a „halottat". A dereski lakodalomban szokásban volt a nagybőgősiratás is, amely lényegében a temetési paródia körébe tartozik. A vőlegényes háztól a legények nagybőgővel, a zenészekkel a menyasszonyos házhoz mennek, s végig az úton húsz-harminc lépésenként megállnak, a bőgőt leteszik az útra - porba, sárba, hóba. A legények, akik egy-egy égő gyertyát tartanak a kezükben, a bőgő körül letérdepel86