Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

A temetési menetben Ipolydamásdon farsang keddjén estefelé két egymásra borított, fehér lepedővel letakart teknőt mint koporsót négy legény vitte. A menet élén haladt a papot alakító legény. Kezében két botból összekötött keresztet tartott. Mellette mentek a ministránsok. Egyikük vödörben meszet vitt. Ez volt a szenteltvíz. A többi legény a koporsót különféle maskarának öltözve kísérte. Útközben a koporsót a földre le-letették. Ilyenkor az alakoskodók nagy jajgatásba kezdtek. A „halottat" a táncházba vitték, ahol a pap a mészbe mártott meszelővel meghintette a koporsót. Ekkor megszólalt a zene és a koporsó körül eljárták a farsangi utolsó táncot.

19 A halottas jelenet zárt térben való játszására jó példa a domaházi temetési paródia. Farsangkor az /vóban egy legény úgy tett, mint aki a mulatság hevében kimerült, és összeesett, „meghalt". A legények saroglyára tették és felravatalozták. A halott mellett megjelent az orvost alakító játékos, megvizsgálta és megállapította a halált: kigombolta a halott nadrágját, Bvette a hímtagját, megmutatta, mondván, hogy nincs már abban semmi élet, majd nagy nevetés közepette visszatette a legény nadrágjába. Ezt követően a kántor recitálva végigsorolta a hónapok nevét: Január, február, március... januárius. Április, május, június... januárius. Július, augusztus, szeptember... januárius. Október, november, december... januárius. A pap egy kis köteg szalmát vízbe mártott, s meghintette a halott arcát. A kántor tovább folytatta a búcsúztatót: Valamennyi szeder szára, Mind csevergőzzék az apád f.. .ra, Úgy dugjuk bele a lyukába. Nem messze van ide Kótaj puszta, Ahun kedves édesanyád magát össze...ta. 19. Manga János: Tájékoztató színjátékszerű szokásaink gyűjtéséhez. Budapest, 1953, 27. 83