Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

nagyszámú adat igazolja. Valószínűleg mindenütt a németek közvetítésével került a magyar hagyományba. A keréken forgó bábuk sajátos átmenetet alkotnak a rítuscselekvésekből a játékrepertoárba. Ennek legfontosabb fázisát a tuskóhúzással, illetőleg az ekehúzással való kapcsolata mutatja. Az óév búcsúztató farsangi temetési játékokkal - amelyek változatai a magyar és osztrák hagyományban egyaránt ismeretesek - összekapcsolódik egy sajátos tánc, a haláltánc. A halál megszemélyesítésére is bőséges példa fordul elő a magyar és az osztrák néphagyományban. Idevonatkozóan Kretzenbacher Leopold a Délkelet-Alpok területéről mutat be nagyszámú változatot.

8 A halál dramatikus játékokban való megjelenítése winden valószínűség szerint abban a középkori hagyományban gyökerezik, amelyből a haláltáncok irodalma is kifejlődött. A haláltánc mint irodalmi műfaj a 14. századtól kezdődően ismeretes, s a képzőművészetben is nagyszámú alkotás őrzi emlékét. Hatásának kisugárzása mind az irodalomban, mind a művészetben jelen korunkban is megfigyelhető. Az irodalmi alkotásokban a halál utolsó táncra hívja meg az élőket, akiknek vele kell menni. Ezt az utolsó táncot jeleníti meg számos képzőművészeti alkotás. A haláltáncjelenet színjátékszerűen is bemutatásra került. A költemények hosszasan, moralizálva, gyakran filozofikus fejtegetéssel bővelkedve ismertetik a végső összecsapást. A népi játékban mindez leegyszerűsödve fejeződik ki. A halál, mint végzet, mint az elmúlás általános kifejezője jelenik meg. A népi színjátékokban való előfordulása nyilvánvalóan azzal a keresztényi hittel áll kapcsolatban, amely szerint a halál gonosz szellem, mint valójában „élő" lény okozza, idézi elő az elpusztulást. Ugyanezt láthatjuk a képi ábrázolásokon is. A csontváz-megjelenítés helyett a népi játék halálfigurája fehér lepedőbe burkolózik. Egyáltalában nem nehéz felismernünk az irodalom és a művészet haláltánc műfajában a népi halálalakoskodó előképét. Mind az osztrák, mind a magyar példák alapján feltételezhető, hogy az elsősorban egyházi, valamint irodalmi - ponyvái eredetű színjátékok, dialógusok hatására a haláltáncok „magasabb 8. Kretzenbacher, Leopold: Toten tanze in der Südostalpinen Volkskultur. Rad kongresa folklorista Jugoslavije u Varazdinu 1957. Zagreb, 1959. 299-309. 60