Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

A DRAMATIKUS NÉPSZOKÁSOK MAGYAR-OSZTRÁK KAPCSOLATAI Az interetnikus kapcsolatokat vizsgáló folklórkutató a Kárpátmedence népeinek hagyományában viszonylag könnyen meghatározza és szétválasztja a szláv népeket jellemző anyagot. Jól elkülöníthető a szlávokon belül is, hogy mi tartozik például a szlovák, a horvát, a szerb és az ukrán folklórkörbe. Még kevesebb problémát nyújt e téren a román néphagyomány elkülönítése. Sokkal nehezebb helyzetben van, sőt olykor megoldhatatlannak tűnő feladat előtt áll a kutató, amikor a német nyelvű hagyomány, illetőleg párhuzam eredetére és kapcsolataira keresi a feleletet. Leegyszerűsíthető a válasz, ha csak általánosságban beszélünk német kapcsolatról vagy párhuzamról. A probléma akkor jelentkezik, amikor egy-egy kulturális elem földrajzi elterjedésekor pontosítani szeretnénk és megtudni azt, hogy a kérdéses német kulturális emléknek milyen „őshazái" eredete van. Ez még a közvetlen osztrák-magyar határterületen fekvő falvakkal kapcsolatban is vitát jelentett. A Kárpát-medencei német települések „őshazái" eredetéről nem mindenkor megbízhatóak az adatok. Ha azonban arra gondolunk, hogy Ausztria népének kulturális múltja szorosan összefonódik a bajor és a sváb germánsággal, valamint az egykori frank törzsekkel, akkor egy olyan kapcsolatrendszerről beszélhetünk, amely a népi kultúrában mutatkozó párhuzamok és meglepő azonosságok magyarázatát nagymértékben elősegítik. Az egész magyar nyelvterületen - tágabban a történeti Magyarország területén - rendkívül sok településen élt német közösségek népi kultúrájával összefüggő kérdések csak a településtörténet feltárásával, a gyakran több hullámban egymásra rétegződött elemek szétválasztásával és megismerésével világíthatjuk meg. Igen 55