Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

tréfás mondásokkal szórakoztatta a nézőket. A lóruszálka egyik oldalról a másikra dobálta magát, miközben a kísérők doboltak, kerepeltek. Végül a ruszalkát a folyóhoz kísérték és dalok kíséretében a bábut a vízbe dobták. Az egykori Nyizsegorod kormányzóság területén a lóruszálkát a mezőre vitték, ahol széjjeltépték. A lóruszálka szórakoztató szerepe nyilvánul meg egy voronyezsi körzetből (Oszkino falu) való szokásban. A lóruszálkát női ruhába öltözött agyagmaszkos alakoskodók vezették. A kísérők dalolva haladtak mögöttük. „A lóruszálka táncolt, rávetette magát az emberekre. A vidám mulatságot a lóruszálka halála követte. Oldalra dőlt, fölemelte a lábait és a tömeg szétrombolta. Összetörték az agyagmaszkot is."

31 Egyes vélemények szerint a lóruszálka a ló és a víz kultikus kapcsolatával függ össze. A ruszálka voltaképpen maga is vízi lényt jelent. Némely területen jóságos vízi tündér, másutt rosszindulatú alak. A ruszálkához kapcsolódó hiedelmek és szokások különböző rétegeit nehéz egymástól elválasztani. A játékos mozzanatok mögött számos elem őrzi a kultikus vonásokat, különösen az agrármágiával összefüggő rítuscselekvéseket. A lóruszálkával kapcsolatban Csicserov V. I. kiemeli az agrárkultusz jellegét.

32 Hasonló véleményen van Propp V. J. is, aki szerint a lóruszálkával kapcsolatos szertartás hátterében a föld termékenységi erejének a megelőzésére irányuló törekvés áll. Ugyanakkor azonban azt is hangsúlyozza, hogy a lóruszálka újabb formáiból a régi szertartásjelleg eltűnt, a játékok csupán szórakoztató, gyakran szatirikus mulatságok.

33 Összegezően megállapítható, hogy az orosz nyelvterületen széles körben ismert lóruszálka, illetőleg lóalakoskodás több eleme őrzi a szokás egykori kultikus vonásait, s ugyanakkor játékká alakulva előtérbe lépett a szórakoztató funkció. Kérdéses azonban, hogy a kultikus funkciónak volt-e egyáltalán szerepe az orosz hagyományban, mivel Zelenin D. szerint az oroszok a lómaszkot a ruszálkával 31. Szokolova V. K.: Veszennye-letnyije kalendamije obrjadi russzkih, ukraincev, i beloruszov. Moszkva, 1979, 219-221.; /. Nagy M.: i. m. 629. 32. Csicserov V. L: i. m. 219-220. 33. Propp V. J.: i. m. 114, 120. 41