Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

ne essen, majd egy lepellel letakarják őket. A lepel elülső sarkába szalmát tömnek, ebből formálják a ló fejét. Szénnel kirajzolják a szemet, az orrot, és ugyanoda beszúrnak egy villás edényforgót, az imitálja a fület. A lovacskára kantárt tesznek, a nyakára csengőt és csörgőket, majd ráül egy ember. Betérnek a házba egy kis baráti beszélgetésre, miközben a lovacska ugrál. A takaró alatti első ember lómódra horkangat, fújtat a lányok felé. A legények megfogják a leányokat és betuszkolják a takaró alá. Egy kupecet alakító ember alkudozik a lóra, miközben a ló összeesik. A vásárló így szól a gazdához: „Bátyuska! Meg kell gyógyítani a lovat! Bátyuska! Te tudod az imákat, te gyógyítsd meg." Az öreg gazda illetlen verseket „imádkozik", majd a ló „feltámad" (egykori Kosztroma kormányzóság).

29 Hasonlóképpen alakították a lovat a Lukojanszkij körzetben a „mennybemeneteli napot" követő vasárnapon, amit „tavaszhozatalnak" neveznek. Két embernek két hosszú botot tettek a vállára. A botokat a végeiknél összekötötték. Az elülső kezében egy villát tart, amelyre a lófejet ráhúzták. A fejre csengőt kötöttek. A hátulsó játékosnak az övéhez farok gyanánt egy csomó lent erősítettek. A harmadik játékos kötélen vezette a lovat. így vonultak végig a falun. A kísérők különböző dalokat énekeltek. Amikor a mezőre értek, a jelenlévők, a „nép" azt kiáltotta: „No, testvérek, nyúzzuk meg a lovat." Ekkor a ló fejét eldobták, a takarót lehúzták a játékosról, akiket körülálltak és körtáncba kezdtek.

30 Az említett példákban a lóalakoskodás szórakoztató funkciója lép előtérbe. Némely mozzanatába« - pl. a mezőre kísérés, a halál-feltámadás, a körtánc - az egykori rítusjelleg megnyilvánul ugyan, de tényleges jelentősége már nincs. A hiedelemháttér sokkal jobban megfigyelhető a zeljonije szvjatki (pünkösd előtti hét) idején. Az ide kapcsolódó szokások saját alakja a lóruszálka. Ezt többnyire szalmából készítették (pl. Szaratovi terület Koleno nevű faluban). Különböző rongyokkal, csengőkkel díszítették. A takaró alatt két legény rejtőzködött. Rajtuk mint a lovon egy legény lovagolt, aki 29. Zavojko G. K.: után idézi Szavuskina N. I.: 35. 30. Dobroljub N. A.-t idézi Propp V. J.: i. m. 113-114. 40