Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

a vendégek szórakoztatását több játék - mese előadása, dalolási vetélkedés stb. szolgálta. A felvonuló játékokról szólva nem derül ki az 57. oldalon, hogy a házról házra járókról, vagy az utcán vonuló játékról van-e szó. A lovas alakoskodásnál logikus összefüggést kapunk a lótisztelet, lókultusz, lovas temetkezés, lovasjáték és lómaszk elterjedéséről (205-207. old.), de a történeti fejlődés és a XIX. sz.-i szokásforma alakulásának egyéb befolyásoló tényezői hiányoznak. A halottas játéknál különböző kulturális szintek keveredésének tanúi lehetünk. A 113. oldalon a „halál" rosszat hozó, gonosz szellemként szerepel, míg a 118. oldalon éppen a jó termés biztosítéka. A különböző hiedelemháttér értelmezése itt nem válik világossá. A fehér leples alakoskodásnál (357. old.) kiegészítésként szeretném említeni Manga János gyűjtését, aki Miklós-napi alakoskodónak tartja. Fehér lepedőbe burkolt, arcát elrejtő legény, fekete ruhás segédjével együtt fonóházba megy egy nagy könyvvel, és a könyvből felolvassa kinek-kinek a hibáját, bűnét. A fekete leples ördög szolgája megvesszőzi a lányokat, kipellengérezi szerelmi kapcsolataikat. A nagyon szép, gondos gépelésbe egy-egy értelemzavaró elütés csúszott: pl. Maszkszedő (valószínűleg marokszedő) 56. oldalon; vágdfarsang (talán Vágfarkasd) 539. old. helyett. Hiányoljuk a szokások elterjedését reprezentáló térképeket, és a maszkokat illusztráló fotókat. A felsoroltakon kívül akadnak még a disszertációban pontosítást kívánó részletek, olykor következetlenségek. A munkát azonban alapvetően a lelkiismeretes, gondos kutatómunka jellemzi. Értékei messze meghaladják a magyar szokáskutatás eddigi eredményeit, és a hazai folklorisztika jelentős műveként tartható számon. A népszokások körének nagy egységét úgy veszi számba, hogy az egymásba fonódó elemek között világos rendszert teremt, és a tudományos megismerést messzemenően előbbreviszi. Ujváry Zoltán disszertációját elolvasva nyilvánvalóvá válik a szerző széleskörű tájékozottsága, a népszokások kutatásának hagyományait a szakirodalomban való jártassága alapján nemcsak jól ismerő, hanem azt továbbfejleszteni képes tudósi alkata. Amikor Ujváry Zoltán benyújtott disszertációját a tudományok 252