Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

hoz jól illettek volna. így rendkívül szegény a tudománytörténeti áttekintés, melynek eredményei azonban a bibliográfiából kielemezhetők. Ennek elmaradását több szempontból is lehet indokolni. Először is Dégh Linda, majd Dömötör Tekla ezt már korábban elvégezte és a Jelölt sem akart ismétlésbe bocsátkozni, mert ilyen összefoglalást maga is közzétett már. A kötet kiadásakor azonban jó lenne ezt pótolni. Hadd vessem fel azt is, bár csak részben tartozik a témához, hogy a népi dramatikus szokások némelyikét a múlt század végétől kezdve a városi közönségnek, sőt a fővárosi érdeklődőknek is előadták. Gondolok itt a matyó lakodalomra, mely még az Operába is bevonult és amelyről feltehetően az első néprajzi film készült 1913-ban Mezőkövesden, igaz ennek csak írásbeli nyomát sikerült felfedezni, de milyen jó lenne, ha egyszer maga a film is előkerülne. A Magyar Néprajzi Társaság 1911. december 29-30-án az Uránia Tudományos Színházban „A legrégibb hazai népi színjátékok" címen felsőbányai magyar aranybányászok és a pozsony-főrévi német földművesek előadását rendezte meg jelentős sikerrel (Ethnographia, 23/1912. 21-29). A sort lehetne egész napjainkig folytatni. Ezt most itt csak azért említem meg, hogy egyszer a dramatikus játékok színpadi feldolgozására tett kísérleteket is érdemes lenne megvizsgálni. Ujváry Zoltán elsősorban terjedelmi okok miatt kénytelen volt disszertációját korlátozni, ezért hagyta el az egyházi vonatkozású és általában sokkal jobban kidolgozott dramatikus népszokásokat, mint amilyen a betlehem és egész sor más társa. Ez alkalommal ezt nemcsak meg lehet érteni, de el is lehet fogadni, de a munka megjelenése esetén - amit feltétlenül javaslok - az egyházi jellegű dramatikus szokásokat is vegye bele munkájába, még akkor is, ha ez esetben a mű csak két kötetben volna megjelentethető. Ezt nemcsak a néprajz érdeke kívánja így, hanem egy sor rokontudományé is, mint amilyen például a színház- és irodalomtörténet. A teljes átfogásra való törekvés mutatkozik meg „A dramatikus népszokások és népi színjátékok alkalmai" című fejezetben, melyekkel a továbbiakban részletesen nem foglalkozik. Megállapításaiból világosan kitetszik, hogy a legtöbb dramatikus játék előadása télen, nagyjából Márton-naptól a farsang végéig (húshagyókedd) történt, 231