Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

mely időszakban ezek valósággal egymást érik. Ennek oka kétségtelenül a paraszti munkamegosztásban keresendő, hiszen ez az az időszak, amikor a mezőgazdasági munka a minimumra csökkent, amikor mindenki ráért, vagy legalábbis jobban ráért, mint tavasztól őszig bármikor. Itt egy érdékes megállapításra hívom fel a figyelmet, mégpedig arra, hogy a társadalmi osztályok és rétegek között ugyan itt-ott megmutatkozik különbség és ellentét, pl. gazda-pásztor stb., ez azonban a dramatikus játékokra általában nem jellemző. A faluhoz nem tartozó vagy lazábban kapcsolódó személyeket pl. vándorkereskedőket, törököket, cigányokat stb., inkább tréfálkozva, mint elutasítóan vagy éppen ellenségesen mutatják be. A hatalmas anyag számos további problémát és kutatási lehetőséget vet fel, ezek felsorolása szinte lehetetlen. Itt most csak két állatmaszkos játékot említek meg. A gólya elsősorban a lakodalomban, továbbá a fonóban tűnik fel. Jóindulatú, tréfás szerepkört kap. Ujváry Zoltán felveti annak a lehetőségét, hogy alakja a dramatikus hagyományokban elsősorban ott fordul elő, ahol fészkel és minden évben megjelenik. Azt hiszem, ezt a kérdést még jobban meg kell vizsgálni, hiszen a Jutland félszigeten a gólyák otthonosak, ugyanakkor a velük kapcsolatos maszkos ábrázolással nem lehet találkozni. Egy alkalommal érdemes lenne megvizsgálni általában a gólya jelentőségét a néphagyományban, közelebbről a magyar néphagyományban. Az ilyen vizsgálatból minden bizonnyal kiderülne, hogy nemcsak a szlávok „szent madara", hanem a magyaroké is. E mögött talán a Biblia egyes részei, illetve a prédikációk hasonlatai állhatnak. Érdemes ezzel kapcsolatban Pázmány Pétert idézni: „A szent írás sok helyen arra igazít, hogy a hangyáktól, gólyáktól, fetskéktől vegyünk értelmet" (NySz. 1: 1092). Ilyen feljegyzéseket máshol is találhatunk. Hadd említsem meg itt, hogy a fecskéről és a hozzákapcsolódó hiedelmekről külön címszó található a Magyar Néprajzi Lexikonban, de a gólyához fűződőket hiába keressük, pedig megérdemelné. A kecskemaszkos játékokkal a Jelölt jelentőségének megfelelően nagyobb terjedelemben foglalkozik. Megállapítja, hogy „Erdélyben a kecskemaszkos játékost több helyen turkasn&k nevezik". Ezzel kapcsolatban hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy 1770-ben Békés 232