Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

kásságához kapcsolódik. így lett a magyar néprajz egy fél évszázaddal ezelőtt alig ismert területéből egy alaposan feltárt és feldolgozott diszciplína. A Jelölt vizsgálatai elsősorban a múlt század második felétől napjainkig terjednek, ami nem jelenti azt, hogy egy-egy esetben, amennyiben arra szükség és lehetőség adódik, a felvetett kérdést ne követné a középkorig, a magyar honfoglalásig, sok esetben a klasszikus ókorig. A kérdéseket azonban nemcsak történeti mélységben tárja fel, hanem azokat igyekszik összehasonlítani elsősorban a Kárpát-medence népeinek megfelelőivel, de sok esetben megkeresi egész Európában a párhuzamokat. Mindezek alapján meg lehet állapítani, hogy a disszertáció témájául a néprajztudomány fontos és korábban kevéssé ismert területét választotta és azt nagy szakismerettel, a történeti és összehasonlító módszer segítségével dolgozta ki. Mindez már azt is feltételezi, hogy világnézeti szempontból a leghaladóbb felfogással rendelkezik és azt munkájában következetesen érvényesíti. Ujváry Zoltán a tárgyalás megkezdése előtt a terminológia kérdésének egészét és részleteit is tisztázza. Ezt a műfajt ugyanis a következő elnevezésekkel illették: dramatikus népszokások, maszkos alakoskodások, népies színjátszás, népi dráma, népi színjáték, alakoskodó játék stb. Ezek közül a dramatikus népszokások elnevezést fogadja el és használja következetesen. Hasonlóképpen a részletterminológia területén is igyekszik rendet teremteni, ami tudományos gondolkozásának egyik fontos bizonyítéka. A feldolgozás menetével kapcsolatban az alábbi megállapítást teszi: „A dramatikus népszokások, a különböző népi játékok, felvonulások, maszkos alakoskodások jellegzetes szereplő alakjai - típusfigurái - szerinti vizsgálat nemcsak a teljes magyar néphagyomány áttekintését és a színjátszás irányából való rendezését teszi lehetővé, hanem megkönnyíti a kárpát-medencei, s általában az európai népek dramatikus szokásaival való összehasonlítást is." A megvitatásra kerülő disszertáció nemcsak tartalmas és megállapításaiban alapvető, hanem jelentős terjedelmű is (kb. 20 ív). A már így is nagy terjedelem lehet az oka annak, hogy a Jelölt nem foglalkozott olyan kérdésekkel, melyek pedig egy ilyen nagy összefoglalás230