Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

szében használja az eddigi irodalomban és adattárakban megtalálható utalásokat, megállapításokat. Ahol arra lehetőség mutatkozik, ott történeti irányba is igyekszik a kutatást elmélyíteni. A disszertáció külső megjelenése, gépelése a legkényesebb igényeket is kielégíti. Mindezek alapján meg lehet állapítani, hogy Ujváry Zoltán disszertációja alaki vonatkozásban is teljes mértékben megfelel. A disszertáció alapvető célja a magyar dramatikus szokások (a vallásos jellegűek kivételével) olyan áttekintése, mely egyben szintézist is jelent és összefoglalja a magyar és az európai irodalomban elért eredményeket. A legtöbb esetben nem kellett részletekben elmélyednie, mert az ilyen részletmunkát már a fentebb említett „Játék és maszk" című háromkötetes munkájában már elvégezte. Megállapítható, hogy olyan feladatot tűzött maga elé, mely nemcsak szaktudományunk, de a társtudományok számára is nagyon fontos, és amit ilyen formában előtte még nem végzett el senki. A dramatikus hagyományok vizsgálata ugyanis sokáig a magyar néprajz egyik legelhanyagoltabb területének számított. Végeztek ugyan feltárásokat, de ezek elsősorban az egyházi jellegű dramatikus játékok (pl. betlehem) területére korlátozódtak. Az első összefoglalásra egy fél évszázaddal ezelőtt a Magyarság Néprajzában Viski Károly tett kísérletet, de a hiányzó feltárások miatt a nehézségekkel csak nagyon nehezen tudott megbirkózni. Dégh Linda 1947-ben az eddigi eredményeket összegezte és igyekezett a jövő feladatait is megállapítani, majd összefoglalását így fejezte be: „Az új alapokra helyezett, komoly népi színjáték kutatás adatai talán hamarosan világosságot derítenek a folklór e méltatlanul elhanyagolt területére" (A magyar népi színjáték kutatása. Bp. 1947. 27.). Az utóbbi három évtizedben valóban hatalmas kutatás indult meg, mely elsősorban Dömötör Tekla és Ujváry Zoltán nevéhez fűződik. Ennek eredményeként nemcsak az adatközlések, tanulmányok, hanem a könyvek egész sora látott napvilágot. A kutatás pedig az egyházi vonatkozású népi dramatikus szokások elhanyagolása nélkül, különös figyelemmel fordult a világi vonatkozások felé és számos, nem is remélt eredményt hozott a felszínre. A korábbi, de különösen az utóbbi három évtized egyre bővülő eredményeit foglalja össze a Jelölt diszszertációjában, melyhez az alapkutatások jelentős része is saját mun229