Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

Erről a király tudomást szerez. A furulya neki is megszólal. A testvéreknek is bele kell fújni. Akkor ezt mondja a furulya: „Fújjad, fújjad én gyilkosom..." így a király is megtudja az igazságot. A holt királyfi a jávorfácskából életre kel, övé lesz a trón, a gonosz testvérek pedig elnyerik méltó büntetésüket. Tompa költeménye erre a mesei alapra épül. A témát költői elképzelése szerint dolgozza fel. A három királyfiú helyett három királylány szerepel. A legfiatalabb, a szőke királylányt az idősebbek, a két barna, megölik: Vén jávorfa gyökeréhez Földbe ásták, betemették. Vén jávorfa törzsökéről Harmadik nap éjszakáján Ifjú hajtás sarjadott fel! Ebből egy pásztorfiú furulyát készít, s mint a népmesében, a költeményben is ugyanúgy megszólal és elárulja a gyilkosokat. Az ősz király megátkozza a két gyilkos leányt, de - talán csak lélektanilag lehetne magyarázni - Tompa nem ébreszti fel halottaiból a kisebbik királylányt, hanem utána küldi a „búba süllyedt ősz királyt" is. Hasonlóan a mese világába visz A szegény és gazdag c. költeménye. A szegény ember meghalt fiának temetésére kölcsönt kér a gazdag embertől. Az megtagadja tőle a segítséget. A szegény ember sírásás közben „három ásó nyomra" egy üst pénzt talál. A pénzzel az átalvetőjét megrakja és hazamegy. Amikor a gazdag ember megtudja a „szegény szerencséjét", egy bikabőrt húz magára és mint ördög követeli a pénzt a szegény embertől. Az a pénzes átalvetőt kidobja az ablakon. Az álbika szarvára akad. A gazdag alig bírja hazacipelni. A fejéről, szarváról segítséggel sem tudja az átalvetőt ledobni. Mivel nem sikerül megszabadulni tőle, érzi, hogy átok fogta meg, elhívatja a szegény embert, aki könnyedén leemeli ugyan a szarváról az átalvetőt, de a bikabőr a gazdagon marad, „testére sül", és „bika képében, bömbölve világgá fut". 209