Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

dó élményeit gyakran örökítette meg egy-egy kisebb írásban, karcolatban. Ezek között szép számmal találunk szépírói ihletettségű életképeket, de sokszor csak jegyzetszerű adalékként vázol fel egy-egy jelenséget. A debreceni lapokban bőséggel közöl ilyen írásokat. Az önálló kiadványok közül ebbe a körbe két munka sorolható: 1. a Poros országutakon (1925) és 2. a Hortobágyi életképek (1927). Az e műfajban első önálló kötetét, a Poros országutakont „Útirajzok" alcímmel jelölte meg. Ezzel nemcsak a munkajellegére akart utalni, hanem egyúttal azt is kifejezte, hogy a kötetben nem törekszik filológiai pontosságú leírásokra, hanem a látott, átélt jelenségekről úti élményei nyomán nyújt képet. Nagy kedvet talált ezekben az írásokban. Az első ilyen témájú kötetét alig két év múltán követte a hasonló műfajú Hortobágyi életképek. Ecsedi ennek már a címében is jelezte, hogy az előzőnél magasabb igényű munkát ad közre: olyan írásokat, amelyek a szépirodalom területére tartoznak, bár a témakör néprajzi, sőt kifejezetten hortobágyi vonatkozású, a bemutatás azonban az élményszerű elbeszélés keretében történik. A részletesebb bemutatás előtt szóljunk röviden azokról az elődökről, illetőleg kortársakról, akik inspirálóan hatottak az útirajzokat és életképeket író Ecsedi Istvánra. Pályája kezdetén Ecsedi egy évig Szegeden volt tanár. Nagy tisztelettel tekint az akkor már országosan ismert író, életképíró Tömörkény Istvánra., akit régészként, etnográfusként is számon tartunk. A Somogyi Könyvtár és a Városi Múzeum vezető munkatársa. Ecsedi bejárt a múzeumba, és feltehetően kapcsolatba került Tömörkénnyel. Ismeretes olyan vélemény, amely szerint Tömörkény buzdította Ecsedit a néprajzi gyűjtésre, bár erre vonatkozóan hiteles adatok nincsenek. Voltaképpen még a személyes találkozásra sem. Azonban Tömörkény hatása nem kétséges. Ecsedi életképei ezt jól mutatják. Tárgyválasztásban, előadói módban, stílusban igyekszik követni olyan írásait, mint amilyeneket olvashatunk a Szegedi parasztok és egyéb urak (1893), a Jegenyék alatt (1897), a Vízenjárók és a kétkezi munkások (1902), a Gerendás szobákból (1904) és a Különféle magyarok meg egyéb népek (1907) című kötetekben. Hasonlóképpen hatással volt rá iff. Móricz Pál (1870—1936), aki már Szegeden is felhívta magára Ecsedi figyelmét. Móricz Pál Tömörkénnyel együtt dolgozott, újságíró volt, s már kezdetben életképíró. Erős érzelmi kötődéssel, többnyire elégikus hangon, határozott irodalmi igényekkel írt 196