Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

a népélet apró, szerinte jellemző, gyakran történeti és csak ritkán egykorú mozzanatairól. Móricz annál is inkább nagy hatással volt Ecsedire, mert hajdúsági, sőt debreceni volt, tudatosan annak vallotta magát, és így például tárgyválasztás tekintetében is számos azonosság található köztük (vö. pl.: Hortobágyi legendák, 1926.; Rejtelmes Alföld, 1926.). Ecsedi mintaként tekinthette Györffy István Nagykunsági krónikáit, amely 1922-ben jelent meg. Györffy tudományos igénnyel írta művét, de olvasmányos, népszerű formában, kevesebb szubjektív megnyilatkozással, mégis a nagyközönség figyelmét és érdeklődését is megnyerő stílusban. Egyébként Györffy István a személyes kapcsolat révén is jelentős hatással volt Ecsedi néprajzi munkásságára. Az életkép a 19. sz. második felében s századunk elején kedvelt, népszerű műfaj volt. Az újságírók különösen sok ún. zsánerképet közöltek gyakran valóban képpel, rajzzal. Ezeket szívesen olvasta a nagyközönség, s mivel az igény megvolt rá, gyakorlatilag szinte különösebb írói tehetség nélkül másod-, harmadrangú szerzők is bőséggel írtak ilyen laza szerkezetű, kevés cselekményű, jellemábrázolást nélkülöző történeteket. Debrecenben is volt néhány olyan tollforgató ember, aki több-kevesebb sikerrel művelte ezt a műfajt. E téren KonczÁkost akár Ecsedi elődjének is tekinthetjük. Koncznak ős Debrecen címmel 1909-ben jelent meg egy kisded kötete, amely történeti életképeket, regényes történeteket tartalmaz. Jellemző, hogy a kötet első írása: Ecsedi, a büszke kuruc című elbeszélés. Nem valószínű, hogy Ecsedi István őseiről szól, mindenesetre azt jelzi, hogy az Ecsedi család ősi debreceni család, a közéletben mindig nagy szerepet játszott cívisfamília. A kötet ilyen fejezetei, mint Az ondódi tündér, Kit sirat a Rákóczi-harang?, A debreceni tulipán, közvetlen hatással is lehettek Ecsedire. Egy másik debreceni szerző, Kövér Gyula Ecsedivel egy időben írogatta életképeit. Tárgyát tekintve is néprajzi vonatkozású témákat dolgozott fel. Ecsedi Hortobágyi életképek című kötetével egy időben, 1927ben jelent meg egy összeállítása Életképek a régi Debrecenből címmel, amelyben ilyen fejezeteket olvashatunk: Lánykérés Debrecenben, A kántálásról, Miért adta el Gebei uram a lovát és talyigályát?, Egy céhgyűlés stb. Az Ecsedit ért hatások között figyelmet érdemlő Zoltai Lajos munkássága. Zoltai ugyan nem volt „szépíró", de egész életén át szoros kapcsolat197