Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

AZ ÉLETKÉPEKET ÉS ÚTIRAJZOKAT ÍRÓ ECSEDI ISTVÁN Ecsedi István munkásságának áttekintése és értékelése során őt elsősorban mint szakembert, múzeumszervezőt és néprajzkutatót állítjuk előtérbe. A sokoldalú tudós életművében alig esik szó a tudományos munkáktól eltérő alkotásairól. Ebben része lehet annak, hogy ezeket az írásait a szakemberek alig vették tekintetbe, s csak elvétve találunk rájuk hivatkozást. Egyik útirajzkötetéről a kiváló etnográfus, Bátky Zsigmond eléggé elmarasztaló véleménnyel volt. Nem tartalma, hitelessége, hanem a szubjektív stílus, az élményszerű leírás miatt. A tudományos életben a tényszerű közlésektől stílusban és előadásmódban eltérő munkák szokatlannak tűntek, és a szakemberek ezeket nem tekintették tudományos munkáknak, s még adatok forrásaként sem hivatkoztak rájuk. Csak az utóbbi időben fedezte fel a néprajz az ilyen munkák hasznos forrásértékét. A magyar néprajz sok becses adalékot kap a népéletet hűen megfigyelő íróktól az útleírásokban és élménybeszámolókban. Gondoljunk csak pl. már a múlt században Kuthy Lajos Hazai rejtelmek, a századfordulón Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című munkájára. De említhetjük Jókai, Mikszáth műveit, később a népi írók szinte szociográfiai hitelességű írásait. A sort a sárréti Szűcs Sándor zárja, aki műveivel a néprajz népszerűsítését magas művészi szintre emelte. Noha Ecsedi István ebben a műfajban nem emelkedett irodalmi magaslatra, a tényszerű anyagnak, a megfigyelt jelenségeknek olyan hangulatos leírását adja, amelyben az író érzelmei, a környezetbe, helyzetbe való beleélése, a témához való szubjektív kapcsolódása sajátos, csak Ecsedire jellemző stílusban nyer kifejezést. Ecsedi a népi, paraszti környezettel való közvetlen kapcsolatából f aka195