Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

Ilyen illedelmes lakodalmaink nagyobb részének egész menete p. o. bent az evő és tánczoló szobában kalapját minden ember leveszi, az értelmiség és előkelői számára asztal elején helyet szorít, a garázdáknak, ha a rendreutasítás nem használ, kiteszik a szűrét, csak annyi áll fel egyszerre tánczolni, a mennyi tisztességesen elfér. Az előkelők megbecsülésének jele az is, hogy a vőfély által végzett táncz után, szinte a vőfély áll fel második tánczra, csakhogy már ekkor nem a maga, hanem egyik előkelő számára viszi el valamelyik hasonló nejét s csak akkor szabadítja fel az általános tánczot, midőn az általa érdemesebbnek ítélt, mindegyik tánczolt vagy tánczolással megkínáltatott. Fűszerezni szokta a mulatságot a kun kapitány, kit a menyecskék felkiáltással megválasztván, az rögtön a menyecskék közt a szegletbe vonul, hol kötelessége a mulatságot élénkíteni és bárha a férfiak szüntelen élczelik, semmiféle tréfáért meg nem haragudni. Szoktak a kunkapitánynak két nagy összeborított tálban ajándékot küldeni, mely rendesen egy macskát vagy pár egeret szokott tartalmazni és van sikoltás és nevetség, ha az egerek a kunkapitányt környező menyecskék tömegében keresnek menekülést. Sokszor a pajkos legények a czigányok és a kunkapitány részére külön sütnek csirkéket, de a próbált kapitány csak akkor eszik a kínált pecsenyéből, ha körmeit látja, mert legtöbb esetben varjúkat szoktak ily alkalmakkor megétetni s mikor megették, károgással adják tudtul az étkezőknek mit ettek. - Szokták a kapitányt élezés, sokszor otromba kérdésekkel zaklatni, de az segítő társaival a menyecskékkel úgy megfelel, hogy az idegen méltán bámulhat rajta. A gazda tehetségéhez képest a lakodalom két napig is eltart, de rendesen másnap este szokott vége lenni. Reggelt érve az idősbek és leányok haza térnek, a fiatalság pedig a czigányok kíséretében házról házra járja az eltávozott vendégeket tojás kéregetés ürügye alatt s mikorra visszamennek kész a reggeli, mit mézes borral öntenek le, s a főző asszonyok ismét kéregetik a méz árát. Begyűlvén a vendégek, következik a kontyoló és a menyasszony-táncz, melyet nem ártana, ha eltörölnének, mert a szegény menyasszonynak minden férfi és nőnemen lévővel tánczolni kelletvén, habár egy-egygyei párt fordul is, mégis roppant munkát kell végeznie. A menyasszony tánczért egy az asztalra helyezett tányérba mindenki pénzt ad, mely a czigányoké szokott lenni, de szegény házaknál fele a menyasszonyt illeti. Eközben a vőlegényes háztól, követség menesztetik a leányos házhoz s annak hívására a szülék érdemesebb vendégeikkel úgynevezett herészbe vagy kárlátóba mennek s minthogy ekkor a leányos háznál vége lett a mulatságnak, a meddig tetszik együtt maradnak. Ha megházasodott a férfi, mintha kicserélték volna, új életet kezd, nem látogatja a csapszéket, kerüli a verekedő feleket, s az a ki hajdan minden perczen életét koczkáztatva semmivel nem törődött, szorgalmas polgárrá, a legjobb családapává válik, s ha mint fiatal házast kisbíró vagy egyházfinak bevonták később jó viselet 179