Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

kívül a násznép esküvőre vezetése, az ételek asztalra hordása, a táncz megkezdése s általában a rend fentartása. Az ételek felhordásában segítségére vannak a vőfélyeknek a szilajabb ifjak, kik szolgáló legényeknek neveztetnek. - A vőfélyek kötelessége az is, hogy az ételek feladásakor verseket mondjanak, de az első tál étel előtt a násznagy szokta az imádságot elmondani, a vacsora végeztével pedig a czigányok húzzák az asztali áldást, mely nem egyéb, mint az úrvacsora osztás után szokásos ének t. i.: Adjunk hálát az úrnak, mert érdemli stb. A vőfély szokta esküvő alkalmával a lelkésznek szánt ajándékot, mely egy kulacs borból s annak nyakára fűzött fonatos kalácsból áll - beszolgáltatni. Vacsora végeztével a főző asszonyok egyike, képét eltakarva egyik kezében egy fakanállal, másikban egy üres tányért tartva, vezetteti be magát a vőfély által s a vendégek mindegyikéhez elmenvén, kása pénzt szed. Ezt ad mindenki, némelyek azonban tréfából kötekednek vele, de rendesen kikapják a magukét, mert a magát némának tettető öreg asszony által a fakanállal jól meglökdöstetnek. Vannak nyoszolyó leányok és olykor asszonyok is, kik hajdan több kötelességgel voltak lekötelezve, most azonban már csak a vőfélyeknek tartoznak bokrétát vagy koszorút venni és a menyasszonyt kísérik karon fogva az esküvőre. Ha a menyasszony a szomszéd faluból hozatik, akkor ez alkalomra 5-10 szekéren felkendőzött lovakkal szoktak menni s ősi szokás szerint a szekerek előtt és körül, lovas legények díszesítik a menetet. Az első szekéren viszik a menyasszonyt, az utolsón húzza a 3-4 tagból álló banda a vidék dalait. Ha a jegyesek egy faluban laknak, esküvő után mind két fél haza megy vendégeivel s csak délután megy a vőlegény összes vendégeivel s a czigányokkal a menyasszonyért, hova midőn megérkezett, a vőfélyek násznagya a menyasszony násznagyától hosszas mondókával kikéri a leányt, azt is mondván, hogy ők egy bárányért jöttek. A menyasszony násznagya erre komoly képet vágva, elsőben azt kérdi, hogy a jöttek mi igaz féle járatbeli emberek, van-e útlevelük? stb. Sok tréfa után, mely alatt a vőlegény népe kün az udvaron áll s csak akkor eresztetik be, ha a vőlegény násznagya valami keresetlen irka-firkája útlevél gyanánt elfogadtatott - a menyasszony kiadandónak nyilváníttatik, azon kikötéssel azonban, ha azt a vőlegény felösmerné. Erre a vőlegény késznek nyilatkozik, de bezzeg nem nevetség, mert egymásután több ez alkalomra női ruhába öltöztetett suhanczok, majd vénasszonyok mutattatnak fel a vőlegénynek és nagy sokára mutatják fel a menyasszonyt, kit aztán a vőlegény és népe távol sem bocsát. - Esteledvén, sürgetik az indulást a vőlegény emberei, de marasztják őt a háziak, végre is azonban sok kászolódás után, a menyasszonynak versben elmondott vagy csupán egy ölelés és sírásban nyilvánult búcsúzása után, a menyasszony anyja és nőrokonai óbégatása közt, a czigányok által húzott indulóra elviszik a menyaszszonyt. Az ily utczai menetek a vendégek és azok vezetőinek műveltségi fokozata szerint külömbözők, mert ha hellyel közzel ma is történnek szemérmet sértő kiabálások, kurjongatások és lövöldözések, de nagyobb részben ma már oly illedelmesek, de mégis vígak, hogy a festői csoportozatba szinte vágyik a szemlélő bevegyülni. 178