Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

Ez idő óta az emberek mindnyájan feleséget vesznek. Ilyen szent szándékkal van N. N. uram és N. N.-né asszonyom fia is, ki ezennel általam a kigyelmetek hajadon leányát Sárát jövendőbeli társul kéreti. Erre következik a kézfogó, a melyre a legény a násznagyokkal 1-2 barátjával szokott megjelenni s visz magával a körülmények szerint arany, ezüst vagy bankjegyekből álló jegy-ajándékon kívül, melyet a menyasszony szép selyem kendőkkel szokott kicserélni, pogácsát és egy kulacs bort is. A kézfogó és a menyegző alkalmával a menyasszony és vőlegény a mester gerenda alatt ülnek és kettőjük számára van egy tányér feltéve. Ha a nősülés más faluból történik, a kézfogót megelőzőleg „háztűznézni" mennek a menyasszony részéről a vőlegény falujába s csak ennek jó kimenetele után tűzetik ki a kézfogó ideje. A kézfogó után három hétre, mely idő alatt a vőlegény egy-egy kulacs bor illendő mennyiségű pogácsa vitel mellett menyasszonyánál minden szombat este látogatást tesz - következik a lakadalom, úgy azonban, hogy csak akkor eskettetnek meg, ha előbb a lelkész előtt a hittanból vizsgát állnak ki. Ilyenkor a menyasszony, annak bizonyítására, hogy fonni, szőni tud, a lelkésznek egy saját szövésű kendőt szokott ajándékba vinni. A lakodalom - ha csak a czigányok érkeznek - szerda napon tartatik, de azt megelőzőleg már vasárnap estén „csiga csinálás" címe alatt mindkét jegyes házánál a csiga készítés után, az összegyűlt fiatalság által olyan mulatság rögtönöztetik, hogy az gyakran a lakodalomnál is többet ér. Vasárnap délután szoktak a rendesen magyar dolmány nadrágban öltözött, felkoszorúzott és felpántlikázott vőfélyek hívogatni, többek közt ilyen mondókával: „Tisztelt Karok és Rendek! Az én nagy jó uram N. N. uram és N. N.-né asszonyom, általunk mint követi által szólíttatja a tisztelt Karokat és Rendeket, úgy mint érdemes N. N. uramat és N. N.-né asszonyomat szerdán délelőtt 10 órára, elsőben is az isten-anyaszentegyházába az összepárosodott személyek hitek megerősítésének kihallgatására és a délesti órákra egy kevés mulatságra; a melyre is tehát tiszta szívből, szeretetből elvárjuk az érdemes tisztelt Karokat és Rendeket. - Szívesen kívánom." E meghívóval furcsán járt nem régiben egy falusi vőfély, ugyanis rósz szokásai közzé tartozik kivált a nemességlakta helyeken a fiatalságnak, hogy a gyengébbekből gúnyt űzzenek, azoknak gúnyneveket adjanak. E gúnyolódásnak leginkább kivannak téve a czigányok és a Mózesvalású polgártársak, mely utóbbiaknak magyar ember által meg nem tanulható neveik helyett, rendesen gúnynevet adnak, mely aztán annyira rajtuk vesz, hogy igaz néven senki nem ösmeri. - Ilyen polgártárshoz ment a hivatkozott vőfély s betanult mondókáját gondolkodás nélkül mondva, gyönyörűen elmondá, hogy N. N. uram és N. N.-né asszonyom általunk mint követi által szóllíttatja Lábánkolbász uramat és Lábánkolbászné asszonyomat stb. A szándék nélkül elkövetett hiba miatt a helység háznál perre került a dolog s a tanács végzése az lett, hogyha a panaszos azt akarja, hogy gúny néven ne hívják, válasszon olyan nevet, mit a falu népe ki tud mondani. - A kinek jó feje van ebből is érthet valamit! Vőfély, mind a két jegyes részéről kettő-kettő van s kötelességük a hívogatáson 177