Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

Az utolsó dalt borzadást tettetve s szörnyűködést színlelve mondják a gyermekek, mit azért tesznek, mert egyik a másiktól így tanulta meg. Nem lehetetlen, hogy e két dal, még a pogány világból jutott szájról szájra hozzánk. Játszanak még a gyermekek különféle játékokat, így p. o. A fiúk madzagra fűzve egymást lovaznak, tekéznek, parityáznak, fűzfa tilinkókon sípolnak, bodzafa puskával lődöznek, csigáznak, háborút játszanak, zugatyúznak, iszankodnak stb. Kedvencz mulatságuk a pulykákkal való kötődés és a falu végén legelő lovakkal való lovazás, melyeket ha megfoghatnak, addig nyagatnak míg gazdájuk rájuk nem bukkan, a mikor aztán van futás. Jól mulatnak a veréb és varjúfi szedéssel is, melyekért nagyon sokszor életüket is koczkára teszik. - A hol vizek vannak a határon, oda kiszoktak szökni és néha a szüle nem is tudja, hogy fia már úszni megtanult. Kedvelői a futásnak és ugrálásnak is. Derék fiú az, ki száz tő hosszát elugrik. A leánykák többnyire báboznak, lakodalmast, kinn a bárány benn a farkast, sütést, főzést, szelídebb mulatságokat keresnek s mihelyt iskolából kikerültek, rögtön résztvesznek a háztartás gondjaiba s aztán csak tavaszi vasár és ünnepnap délutánonkint szabad a falu végére cziczázni menni. A fiúk az elősorolt játékok némelyikét megtartják az iskolában és a kamasz években is, azonban már ekkor más mulatságokat is keresnek, így p. o. ha csak lehet takaros verekedő eszközt és pisztolyt szereznek, minduntalan birkóznak. Lakodalmak alkalmával ők kötik át szalma vagy szénakötéllel a menet előtt az utczát, ők szoktak maskuraba öltözni, szóval a hol csak lehet mindenütt lábatlankodnak mindaddig, míg legény sorba nem jönnek, a mikor aztán leghamarabb a leányokon koczódnak össze és utczánkint csoportokra oszolva ünnepnap délutánján szokták egymást számoltatni. Nem számítva be a munkában töltött időt, ifjaink kevés kivétellel folytonos pajkosság s apró csínek elkövetése mellett, így töltik idejüket mind addig, míg meg nem nősülnek. [HÁZASSÁG, LAKODALOM] A nősülés a jobb módúaknái némelyszer a szülék akaratából, de többször az ifjak kölcsönös egyetértése folytán, néha pedig úgy történik, hogy a legény elmegy a szomszéd faluba leánynézőbe s ha ott megtetszik valamelyik leány, azt, egyszeri látásból el veszi. Kérőbe egy vagy két tisztesebb emberből választott násznagyot szoktak küldeni, de a násznagyot a leányos háznál egy vén asszony - kinek szarka vagy gyalog sátán a gúnyneve - szokta azon izenettel megelőzni, hogy „tisztességes embereket várjanak". A násznagy leánykérőbeszéde körülbelül ilyen forma: A mikor az úr isten Ádámot teremtette csakhamar észrevette annak szomorúságát és átallátván, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, midőn egyszer Ádám mélyen elaludt, kivette egyik baloldal bordáját és formálta abból Évát. 176