Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

SÁRRÉTI NÉPHAGYOMÁNYOK OSVÁTH PÁL MUNKÁJÁBAN A néprajztudomány kutatói Osváth Pál munkásságából mind etnográfiai, mind folklorisztikai tekintetben elsősorban két jelentős kötetet emelnek ki. Az első és niinden tekintetben gazdag forrásmunka a Bihar vármegye sárréti járása leírása (Nagyvárad, 1875) című kötet, valamint a Közbiztonságunk múltja és pandúrkorom emlékei (Budapest, 1905) címen megjelent könyve, amelyhez alcímül írta: A régi magyar élet feltüntetésével. Az alcím sejteti, hogy a szerző munkájában fokozott figyelmet fordít a néprajzi jelenségekre. Természetesen túlzás lenne azt állítanunk, hogy Osváth Pál etnográfus vagy éppen folklorista is volt. Inkább csak arról van szó, hogy érdeklődése kiterjedt azokra a népéleti mozzanatokra, amelyek többnyire kuriózumként hatottak, illetőleg, amelyek a múlt és a jelen közötti különbségekből, egyes falvak közötti eltérésekből a szemlélődő előtt kézenfekvő ténynek bizonyultak. Nagy lehetőségek állottak előtte a folklorisztikai hagyományok rögzítésére, azonban sok esetben megelégedett pl. annak a jelzésével, hogy érdekesek a nép ősmeséi, babonás hitmaradványai, roppant számú közmondásai stb. Ugyanakkor viszont sok olyan jelenséget megemlít, amelyekre már az ő korában is csak az idősek emlékeztek, s így ezeknek napjainkban különösen nagy a jelentősége mind helytörténeti, mind folklorisztikai szempontból. Jelen alkalommal a sárrétijárásról írt munkájának folklór vonatkozásait emelem ki. Osváth Pál sárréti járásról szóló munkájában külön fejezetet szentel a sárréti nép jellemzése, szokásai, valamint a nyelvi sajátosságok bemutatására. A nép eredetére, szokáshagyományaira vonatkozó fejezet meglehetősen tömör, talán szűkszavúnak tűnik, azonban 165