Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

Osváth Pál az általa feldolgozott folklorisztikai hagyományt nem sűrítette egy fejezetbe, hanem könyvének legkülönbözőbb pontjain, elsősorban az egyes helységek bemutatása kapcsán írta le, összefűzve az okleveles adatokat a népi emlékezésekkel, a szóhagyományokkal, a mondákkal, mesékkel és különböző történetekkel. Osváth Pál munkájának folklorisztikai anyagát a következő csoportokba sorolhatjuk: 1. Szokások, hiedelmek. 2. Népdalok. 3. Közmondások, szólások. 4. Történeti és helyi mondák, betyártörténetek. A sárréti nép szokáshagyományát kapcsolatba hozza annak eredetével, mégpedig a kuntelepítéssel, amely alapján úgy véli, hogy a szilaj kunok miután felvették a keresztény vallást, a helyi őslakossággal vegyülve a Sárréti járás tősgyökeres értelmes magyar népfajtát alakítottak ki. Egy sajátos lakodalmi népszokást, a kunkapitányválasztást a kun eredettel hozza összefüggésbe. Hangsúlyozza, hogy Bihar sík vidékének nagy része kun ivadék. Kun emlék a körösszegi vártorony, a körösszegapáti határban a Kunülésnek nevezett táborhely, ahol IV. László királyt meggyilkolták. A kunokra emlékeztető népszokás pedig a lakodalom részlete, amikor rendszerint a tánc szünetében a menyecskék az ún. kunkapitányt választanak. Az ő feladata az, hogy szórakoztassa a lakodalom vendégeit, résztvevője, gyakran szenvedő alanya különböző tréfának. Némileg sajátságos az a következtetés, amit Osváth levon, hogy ti. a kunkapitány lakodalmi hagyománya a kun menyecskék közt edelgett László király emléke. A sárréti nép jellemzéséhez Osváth pandúrszemlélete nagymértékben hozzájárul. A következőket írja: „E nép általában észrevehetőleg javul, a lótolvajlást illetően pedig úgy állunk, miszerint a lefolyt rossz évek dacára is évenkint csak 2-3 rendű lólopás történik." Nem valami hízelgő jellemzése ez a sárréti népnek, bár Osváth dicséretnek szánta, mivel az 1850-es, 60-as években évente mintegy 300-500 lovat loptak a Sárréten. A lólopással nemcsak a szegénylegények, hanem a nemes urak is foglalkoztak. Az ember után a 166