Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

éhes, hogy már nem tudjuk, mit csinálunk. Talán éhen kell meghalnunk. - Ne búsuljatok, gondoskodik az ég rólunk. Csak míg visszatérek, ne zúgolódjatok! Akkor ő elment a hegy aljába, ahol hegyek voltak, imádkozott hangosan. Kérte a jó istent, hogy küldjön nekik ennivalót, mert elpusztulnak, oda lesz Mária országa. És amikor ezt elimádkozta, felállt a térdéről, hát hall nagy bögest az erdőben. Odament, hát egy csomó marha... nem marha volt, hanem bivaly, bivalycsorda. - Öljétek le őket, éhező vitézek, mert a jóisten küldte őket nektek! Azoknak aztán nem kellett kétszer mondani. Sütték, főzték. A lóra ültek, a nyereg alá tették, úgy puhává csinálták, ették a húsokat. De hogy ők szegények nagyon éhesek voltak, úgy gondolták, hogy eszünk, igen ám, de akkor víz is kellett volna, ha lett volna. Akkor azt mondja egy bátor: - Uram és királyom, enni már ettünk, de szomjan el kell most vesznünk. - Ád az ég italt is, ha már enni adott, csak míg visszatérek, ne zúgolódjatok! Elment megint imádkozni. Kardjával kifúrta a sziklát. Amikor kifúrta, szép forrás cseregett belőle. Máma is Szent László forrásnak hívják Romániában; ma ott van. Na és akkor ittak, akkor országokat csináltak és hálálkodtak az istennek. S akkor bejöttek ide a városokba. Minden városban diadalkapu volt. Minden városban enni-inni adtak a katonáknak. Úgyhogy három hétre értek haza. Mindenütt, mindenütt ettek, ittak, és akkor annak örömére, hogy a kunok sohase jöttek többet, hogy a kunoktól megszabadultak, a templomokban harangoztak. Ahol picike volt a falu, vagy egy tanyán, még ott is rézcsengettyü szólt annak a tiszteletére, hogy a kunoktól megmenekültek."

4 A néphagyomány különböző halmokat, dombokat tatár vagy török, kuruc vagy labanc csatával hoz kapcsolatba. így például a darvasi Bozsódpusztán van egy ún. Testhalom, amely alatt azok a hősök nyugosznak, akiket a tatárok legyilkoltak. Hasonlóképpen 4. Ujváry Zoltán: Varia folkloristica. Debrecen, 1975. 186-188. 14