Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

- Utánam vitézek, utánam magyarok! Ne engedjük, hogy elvigyék a mi gyermekeinket! - Bízzunk az istenben, majd ő megsegít! Mikor jöttek, jó napokig, akkor előrement egy futár és azt mondta: - Uram, Királyom! Késő, azon félek, nem érheted utol a kun ellenséget. És azt mondja Szent László: És akkor az egész népnek kiadta, hogy kitartás, utol kell érjük! Nem szabad megengedni, hogy elvigyék őket! És akkor jöttek, alig faltak valamit, de már akkor el is fogyott a tarisznyába való, mert ők nem gondolták ám, hogy olyan hosszú utat kell megtegyenek. Mikor aztán ideértek Becskereken errül, hát akkor porfelleget látott végre a távolból. Örömmel kiált fel: Ott a pogány, ott van! Megsarkantyúzta roppant paripáját, és a többi népek követték a példáját. Mikor a kunok megtudták, hogy jön a magyar sereg, lecsatolták, eldobálták az asszonyokat, gyermekeket, csak hogy puszta életüket megmenthessék. Hát akkor hajtottak. Igen ám, de az ő paripáik már ki voltak fáradva, és eltalálták ők, hogy aranyat szórnak el a földre. És szórtak is aranyat. És akkor Szent László tudta, hogy a katonaság leszáll az aranyért, hogy szedje fel. Felfohászkodott az égbe, hogy uramisten, változtasd az aranyat kővé. Mikor szedik felfelé, hát kerek kövek. - Megálljatok kunok, úgy becsaptatok, hogy követ akartok nekünk adni?! Akkor aztán utolérték őket a lugosi erdőben. Ott aztán üssétekvágjátok, üssétek-vágjátok! Ne maradjon belőlük senki, csak egy! Hát a vezetőt nem bántották, mert akárhogy bele voltak keseredve az üsd-vágdba, mégis a királynak szót fogadtak, meghagyták. Akkor a király odament, azt mondja: - Téged nem bántalak. Légy hírmondó messze kun országban. Hogy jajj annak, ki a magyart háborgassa! Akkor odament egy fő ember, azt mondja: - Uram és királyom, ne haragudj, hogy szólok, de a nép olyan 13