Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

gyermekeket ijesztgették. Az első világháború után a farsang ilyen jellegű szórakoztató eseményei háttérbe szorultak és azután teljesen elmaradtak. A tavaszi időszak kalendáris hagyománykörében két kiemelkedő ünnephez, a húsvéthoz és a pünkösdhöz kapcsolódnak közösségi jellegű szokások. Az ünnepet megelőző hét a felkészülés ideje volt. Különösen húsvét előtt a legfontosabb teendők közé tartozott a takarítás, az udvar rendbetétele, a ház meszelése stb. Nagypénteken nemcsak a katolikusok, hanem a reformátusok is böjtöltek. Voltak, akik napfelkeltétől napnyugtáig semmit nem ettek. Legfeljebb főtt aszaltszilvát, pattogatott tengerit fogyasztottak. A böjt azonban a reformátusok körében egyre inkább elmarad. A húsvéti úrvacsorát megelőző templombamenet is csak az idősebbek körébe szorul. A felkészülés elsősorban a vendégek fogadására, a locsolkodásra, a sütésre-főzésre vonatkozik. A legények csoportokban járták a falut, s betértek az eladósorban levő lányok házába. Először a szószóló ment be, s engedélyt kért a locsolásra. A századforduló idején a gyermekek üvegbe töltött langyos, esetleg szagos szappanos vízzel locsolkodtak. Az alábbi verssel köszöntöttek be: Szépen kérem az anyját, De még jobban a lányát, Hadd locsoljam a haját, Mint a szép piros rózsát. A gyermekek tojást, pénzt kaptak, a legényeket megvendégelték, a századforduló körül tojást a legényeknek is adtak. A tojást hagymában főzték meg. A hagymától a tojás barnára színeződött. Előfordult, hogy kamillás vízben főzték, amitől a tojás sárga színű lett, azonban érezhető volt a kamilla illata. A vizet napjainkban a kölni, a hagymában, kamillában főzött tojást a különböző színű papírba csomagolt csokoládétojás és nyuszi váltotta fel. A pénzadomány nagysága nőtt, azonban a gyermekek locsolkodása szűkebb körre, rokonokra, szomszédokra szorult. Hasonlóképpen a legények sem térnek be minden lányos házba. E téren az udvarlás szempontjai és a csoportérdekek nagymértékben szerepet kapnak. 138