Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

A reformátusok és a katolikusok egyaránt jelentős egyházi ünnepéhez, a pünkösdhöz Bárándon olyan sajátságos gyermekszokás kapcsolódik, amelynek a párhuzamai nem csak a magyar nyelvterületen, hanem más népeknél is ismeretesek. A két világháború közötti években még élő szokás volt. Pünkösd első napján egy csoportban négy-öt kislány (9-10 év) járt házról házra köszönteni. Betértek az udvarra, kört alkottak, egyikük középre állt, akit hosszú rojtos selyemkendővel letakartak. A leányzók körbe-körbe forogva énekeltek. Mi van ma, mi van ma? Piros pünkösd napja! Holnap lesz, holnap lesz A második napja! Jó legény jól megfogd Lovadnak kantárját, Hogy le ne tapossa A pünkösdi rózsát! Mert ha letapossa A pünkösdi rózsát, Elsiratjuk még ma Fehér galambocskát. Ennek az országosan hasonló formában ismeretes szokásnak, illetőleg énekszövegnek az elterjedéséhez és népszerűségéhez minden bizonnyal az óvoda és az iskola is hozzájárult. A játék és az ének a gyermekek iskolai anyagában szerepelt. A szokásban az egykori pünkösdi királynéválasztás emléke lappang. Több helyen, így Bárándon is az idevonatkozó hagyomány már teljesen elhomályosult. A kalendáris hagyomány áttekintése nyomán megállapítható, hogy csak az egészen jelentős, országosan is kiemelkedő jeles napokhoz, ünnepekhez kapcsolódóan ismeretesek a már egyre háttérbe szoruló, sőt eltűnőben levő, sokszor csak az emlékezetben fennmaradt szokások és hiedelmek. A megváltozott gazdasági, társadalmi élet a szokások és a hiedelmek funkcióvesztését eredményezte. Azo139