Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

férj foglalkozására. Az udvarló személynevét igyekeztek megtudakolni a derelyefőzéssel. A tésztába férfineveket tettek, s amelyik elsőként jött fel a fövő vízben, olyan nevű legény lett az udvarló. András estéjén a leány a szemetet a szoba belseje felé seperte, kivitte a kapuba vagy a szemétdombra. Úgy vélte, hogy amilyen nevű férfi megy arra, olyan nevű lesz az udvarlója, illetőleg arra viszik férjhez, amerről kutyaugatást hall. Az individuális jóslások közé tartozik a párna alá helyezett férfinadrág, gatya vagy egyéb férfihez tartozó tárgy (pl. pipa, bicska). A leányok úgy hitték, András éjszakáján megálmodják, hogy ki lesz a férjük. A szerelmi jóslások, varázslások többnyire azonos formában más alkalommal (pl. Luca-nap, Katalin-nap, fonó) is előfordultak. Éppen úgy a következő névnapi versike is, amelyet Bárándon András-nappal kapcsolatban említettek: Egy kis tinta cseppent a csizmámra. Eljöttem András napjára. Andrást az isten éltesse, Seggel a vízbe ültesse, Piszkafával kikergesse. Amennyi fűszál az erdőbe, Annyi jókkal áldja isten, Szívemből kívánom. A téli jeles napok közül a Luca-naphoz (december 13.) több olyan szokás és hiedelem kapcsolódik, amely a faluban általános gyakorlatként élt még a közelmúltban is. Ilyen pl. a baromfi megvarázsolása. Az asszonyok éjfélkor piszkafá\a\ megkotorták a tyúkokat azért, hogy jobban tojjanak és jó kotlók legyenek a következő évben. A hathatós varázslás érdekében a következő szöveget mondták: A mi tyúkunk tojogáljon, A szomszédé meg kotkodáljon. Ezen a napon tiltották a varrást, mert azt tartották, hogy a tyúkok segge is bevarródik és nem tudnak tojni. A lányokat intették: „Ne az ajtó felé seperj, mert kisepred a szerencsét." A szoba belseje felé 131