Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

val, csengetéssel, kürtöléssel, ostorpattogtatassal. A karácsony és a szilveszter olyan közel esnek egymáshoz, hogy a szokásnak ilyen időbeli eltolódása funkcionális tekintetben nem lényeges. Az év végi lövöldözésre, lármázásra több mint háromszázötven évvel korábbi időből már vannak adatok. A Sopronhoz közeli Kismartonban 1601-ben hivatalosan tiltották a karácsony ünnepén való lövöldözést. A debreceni Martonfalvy György pedig 1663-ban egy prédikációjában háborgott a karácsony éjszakai lövöldözés miatt.

24 Az egymástól távoli területről való két adat a szokásnak nemcsak a korai gyakorlatát, hanem széleskörű elterjedését is mutatja. A debreceni teológus professzor méltatlankodása arra enged következtetni, hogy Debrecenben és nyilvánvalóan a környező falvakban a lövöldözés, a zajkeltés karácsony éjszakáján történt. A szokás a tiltások következtében átcsúszhatott szilveszter estére, éjszakájára. A recens hagyomány gyűjtése nyomán kitűnt, hogy a hajdúszoboszlói szilveszteri szokás még a megyében sem helyi jellegzetesség. Sőt az egész Hajdúságban ismeretes, elterjedt és kedvelt szokás volt az első világháború idejéig, de még a két világháború közötti időszakban is. Amíg azonban legtöbb helyen háttérbe szorult, addig Hajdúszoboszlón - talán az idegenforgalmi látványosság felé való átalakulás miatt - a hagyomány fennmaradt. Igmándy József példát említ a hajdúsági szilveszteresti szokásra, amit pl. Hajdúnánáson pergőzésnek, csengetésnek vagy kolompolásnak neveztek. A pásztorlegények - a gyermekek is - szilveszterkor kora délután gyülekeztek a város alatt. A juhászok pergőt, harangot, a gulyások és a csordások kolompot, ostort, a kondások és a csürhések dudát és ostort vittek magukkal. Egy-egy legénynél fegyver is volt. Különböző csoportokban a város utcáin végighaladtak és a piactérre vonultak. Szüntelenül kolompoltak, dudáltak, az ostorral pattogtak, a pisztollyal, puskával lövöldöztek. A pásztorok szokásába idők folyamán a gazdalegények és más foglalkozásúak is bekapcsolódtak. A piactéren nagyszámban gyűltek össze, és mindenféle tárggyal, vasedényekkel, vasdarabokkal lármát keltettek. A Hajdúságban lényegében 24. Dömötör Tekla: Naptári ünnepek, népi színjátszás. Budapest, 1964. 157. 121