Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

mindenütt hasonlóképpen folyt le a szilveszteri felvonulás, kolompolás, zajkeltés. Az analóg példákat bőséggel említhetnénk.

25 A további magyar nyelvterületekről úgyszintén nagyszámú párhuzamot hozhatunk a hajdúszoboszlóihoz hasonló szilveszteri szokáshoz. Szendrey Zsigmond kongózás címen foglalta össze az idevonatkozó hagyományt. Az anyagból pompásan kitűnik, hogy a szokás rendkívül széles körben ismeretes volt, s nagyrészben a pásztorság hagyománykörébe tartozott. A pásztorok kolledálása karácsonykor, szilveszterkor, újév reggelén bőség-, szerencsekívánó jellegű volt, s összekapcsolódott a pásztorok alkalmi adományszerzésével, megajándékozásával. Az ún. nyáj/ordítás, amely szokás e hagyománykör egyik variánsa, funkcionálisan úgyszintén mágikus jellegű. A farsangi kongózás, kolompolás, zajkeltés hasonlóképpen e hagyománykörbe tartozik.

26 A vizsgálat szálai túl messzire vezetnek, s ez alkalommal ilyen jellegű elemzés nem lehet a célunk. Arra még utalok, hogy a zajkeltő szokások, különösen a téli időperiódusban, az európai népek hagyományában általánosan ismeretesek. Funkciójuk szerint ezek is bajelhárító, termékenységvarázsló szokások. Az eddigiekből megállapítható, hogy a hajdúszoboszlói szilveszteri szokás egy nagyobb hagyománykörbe tartozik, amely hagyománykörben a szokásvariánsok csak helyi, alkalmi különbségeket mutatnak, egyébként funkció szerint megegyeznek, s a funkcionális szálakkal a szoboszlóiak nagy múltú szilvesztere az európai népek szokástradíciójába kapcsolódik. 4. Maskurázás, szüreti felvonulás A maskurázás alkalma Hajdúszoboszlón a lakodalom. A maskurák - többnyire 4-5, olykor 8-10 legény együtt - éjfél körül jelennek meg, s kapnak bebocsátást a lakodalmas házba. Arcukat különbözőképpen maszkírozzák vagy takarják el álarccal. A maszkírozas 25. Igmándy i. m. 118. kk.; Liszt Nándor: Szilveszteresti kolompolás Hajdú megyében. Ethn. XVI. 1905. 121. 26. Szendrey Zsigmond: A „kongózás". Ethn. XLII. 1931. 21-26. 122