Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

vőlegényünk néhány héttel ezelőtt megtisztelte a házat, ahol is barátságos fogadtatásban részesült. Ezen barátságos fogadtatás házassági szövetséggé fejlődött ki, mely házassági szövetség a mai napon jelenlétünk megköttetett. Ennek alapján kéri szeretett vőlegényünk kedves menyasszonyát az ő szárnya és gondozása alá bocsátani. Én általam megköszöni vőlegényünk a szülőknek kedves menyasszonya hű felnevelését és rendben tartását. A szülőknek nehezen esik szeretett gyermeküktől a megválás, de mivel a házassági szövetséget isten akképp szerzetté, hogy a nő kövesse az ő férjét, én is azért tehát kérem kedves leányukat az ő vőlegényének immár jövendőbeli hitestársának szárnya alá bocsátani."

8 A juhászok lakodalmával kapcsolatban Málnási Ödön írja, hogy amikor a vőlegény az esküvő után a bandériumával felvonult a menyasszonyos házhoz, a vőfély mondott köszöntőt. Azután ebéd következett, majd a vőlegény kérte ki a menyasszonyt. A vőfély verses köszöntője: Bor, búza, békesség adassék az Úrban! Ha e három megvan, jólét is csak úgy van. Köszöntjük e tisztes háznak a gazdáját, Jó szándékkal léptük át a kapufáját. Gazduram kertjében kinyílott egy rózsa, Az élet virága szépen virít róla; Vőlegény cimboránk szemet vetett rája, Azt a szép virágot keblére kívánja. A vőlegénynek én vagyok a küldöttje, Hogy számára kérjem: lelkemre kötötte. Azért kérjük is a mátkáját részére, Mert, hogy esküvőjük napján jövünk érte. Amint illik jámbor, jó keresztyén jányhoz, Készen is találja, ha érünk e házhoz. Most még annyit kérünk, mert az idő vágtat, Rakjon kalapunkra díszes bokrétákat, 8. BÍMA. Ltsz.: 151-72. 106