Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

elmaradt. A múlt század közepén még általános volt az a szokás, hogy a vőlegény barátai, ismerősei, mintegy 40-80 legény lóháton, derekukra kardot kötve haladtak a lakodalmas menetben. Az esküvő után két legény a ház ajtajához állt. Kardjukat a szemöldökfa magasságába egymással szembe összeérintették, s az új pár a kivont kardok alatt ment be a házba. A szertartással a legények az új párnak a barátságot, a minden bajban való segítséget, védelmet jelképezték, nyilvánították ki.

2 A lakodalom szokáshagyományának vizsgálata során Hajdúszoboszló közösségi összetételét a minden részletre kiterjedő elemzésnek tekintetbe kell vennie. Külön nagy közösséget alkottak a pásztorok, akiknek az idevonatkozó szokásai bizonyos mozzanatokban eltértek a földművesek hagyományától. A lakodalom részletező bemutatására ez alkalommal nem kerülhet sor, csak a főbb mozzanatokat említjük, s utalunk bizonyos közösségbeli eltérésekre, változásokra. A hajdúszoboszlói juhászok lakodalmi szokásairól rövid leírást nyújtott Málnási Ödön 1928-ban.

3 Az 1950-es évek végén Pásztor Erzsébet jegyezte a szoboszlói lakodalomra vonatkozó hagyományt.

4 E két munka, különösen azonban Pásztor Erzsébet tanulmánya lehetőséget nyújt a gazdag hagyomány áttekintésére. A legények nősülésére általában a mindenkori katonaidő letöltése után kerülhetett sor. A leányok férjhezmenetelének alsó korhatára a 15. életév volt. Ha eladó sorba került a leány, már mehetett a bálba. Megtanult kenyeret sütni, főzni, s a legkülönbözőbb házi munkát elvégezni. A férjhez menési szándékot a lányos háznál a kapu nyitva tartása is mutatta. Szerdán és szombaton a leányos ház kapuja nyitva volt. Ez azt jelentette, hogy az udvarlók bemehetnek. Ha ezeken a napokon a legények a kaput zárva találták, az azt jelentette, hogy a szülők még nem látták elérkezettnek az időt a leány férjhez adására. A legények, leányok ismerkedési alkalma a. játszó, a táncmulatság, a különböző munkaalkalom volt. A játszóban gyakran verekedésre 2. Pénztáros István: Szoboszlói Ördöngös Anna boszorkánypere. Hajdúszoboszló, 1907. 22. 3. Málnási Ödön: A régi magyar juhászat. Budapest, 1928. 4. BIMA. Ltsz.: 157-70. 100