Ujváry Zoltán: Folklór írások (Borsodi Kismonográfiák 34. Miskolc, 1990)

NÉPMONDA, NÉPI EMLÉKEZÉS ÉS HELYTÖRTÉNET A folklór egyik rendkívül szerteágazó műfaja a népmonda. Már a műfaj meghatározása során is számos bizonytalanság, gyakran egymásnak ellentmondó megállapítások születtek. Kisebb rokon műfajok egymásba csúsznak, vagy érintkeznek, vagy teljesen fedik egymást. Az adomával való keveredés különösképpen gyakori. Ahhoz, hogy a műfajról megfelelő áttekintés készüljön, nyilvánvalóan szükség van a vonatkozó hagyomány minél teljesebb adattárára. Az elmúlt évtizedek kutatásai, helyszíni gyűjtése jól mutatják, hogy milyen gazdag anyag lappang még napjainkban is a néphagyományban. Olyan történeti személyiségről is felszínre kerültek népi elbeszélések, akiket a szakirodalom korábban nem említett. így pl. Erdész Sándor kutatásainak köszönhető, hogy Báthori Gábor erdélyi fejedelemről több mint két évtizede a népi prózairodalom kis remekeivel ismerkedhetünk meg.

1 A népi emlékezés és a történelem eseményeinek a vizsgálata mind a kutatók, mind a nagyközönség számára valamilyen összefüggést, kapcsolatot sejtet a szájhagyomány és az írott források között. Fontos azt hangsúlyoznunk, hogy a népi elbeszélő prózában a történelemnek olyan sajátságos tükrözési formáját látjuk, amelynek egészen mások a vizsgálati, kutatási szempontjai, mint a történettudománynak. A népi emlékezés történelemmel kapcsolatos adataihoz a folklórkutatás módszereivel kell közelítenünk. 1. Erdész Sándor: Báthori Gábor a néphagyományokban. Nyíregyháza, 1965.; A Báthori-család eredetmondájáról: Dankó Imre: Opuscula ethnographica. Debrecen, 1977. 170-179. 9