Tasnádi Attila: Mazsaroff Miklós (Borsodi Kismonográfiák 33. Miskolc, 1989)

Művészi fejlődése töretlen, érdeklődése a valóság egyre szélesebb tartományaira terjed ki. Az évtized legkomolyabb újdonsága, hogy a táj tipikus motívumait immár nem stabilitást sugárzó állandóságukban, hanem a történések áramában igyekszik megragadni - köztük az ember alkotómunkája nyomán született változásaiban. A táj civilizációs fejlődése izgatja, az a sokrétű humanizálódási folyamat, amely során a naturális természetből az ember érdekeit és jólétét szolgáló közeg lesz. Ez az értékcentrikus, tehát az emberi élet alakulására is figyelő nézőpont sokban fellazítja, Iirizálja korábbi keménységét, mindamellett a szerkesztettség, a szigorú kompozíció állandó vonása marad. Egy ideig még a jellegzetes gömbformákkal dolgozik, de az ezekben összesűrűsödő erők már kevésbé expanzívak, nem feszítik a kompozíciót, hanem a kép belsejébe fordulva, önmagukba térnek vissza - sajátos kiegyensúlyozottságot, nyugalmat keltve. Új megoldásokhoz jut a képtér kiképzésében is, már nem - vagy legalábbis nem mindig - frontálisan, a táji elemek egyenrangú elrendezésével alakítja ki a kompozíciót, hanem mélységérzetet keltve halad a képtérbe befelé, mintegy maga után vonva, „elnyelve" képének szemlélőjét. A tudat szelektáló szűrője most is működik, de egyre több hely jut a személyiség szubjektív hangoltságának, a belső expressziónak, azaz a leképezett természeti részlet ürügyén a művész önmagáról, belső konfliktusairól is vall, s így a látható világ hovatovább spirituális tartalmak kifejezésére szolgáló metaforává válik. Már a képek címei - Termőföldek, Napraforgók, Téli szántás (35. kép), Virágzó mákföldek, Szőlőben, Füzek jeges árban (19. kép) stb. - is jelzik, hogy a hetvenes években mesterünk közelebb kerül a való élethez, sőt - eddigi gyakorlatától eltérően - figurális ábrázolással is próbálkozik. Mint egykori kertész, természetesen a mezőgazdaságban keres elsősorban témát és élményt, így születik meg a Borjúnevelő, a Répahordás (5. kép), a Kazalrakók és a Kóróvágók, de már ekkor foglalkoztatja az ipari munka légköre és miliője is, amint ezt az Acélöntödében című festmény is bizonyítja. Új színt hoznak az egyre tágabb körökre kiterjedő külföldi utazások is, a jugoszláviai, spanyolországi, portugáliai és görögországi túrák, amelyek új tájakkal és embervilágokkal ismertetik meg. Mivel ezek a képek helyi vázlatok nyomán zömmel itthon, a műteremben, emlékezetből készültek, nyomatékos 32