Tasnádi Attila: Mazsaroff Miklós (Borsodi Kismonográfiák 33. Miskolc, 1989)

szerepet kap bennük a vízió, a belső képzeletvilág kifejezése, amelynek ereje a valóságban való elvegyülésben rejlik. A valóság, a képzelet és a festői intuíció szintézise minősíti a sorozat legjobb darabjait, köztük az itáliai ihletésű, nagy panorámát nyitó tengeri tájakat (Taorminai öböl, Hajnal a messinai öbölnél, Taorminai alkony, Szicíliai táj stb.), a dús vegetációjú spanyol és portugál részleteket (Pineaerdők, Virágzó banánfák, Tengerpart mikulásvirággal), az izgalmasan ritmizált jugoszláviai és bolgár vedutákat (Szozopoli utca, Szozopoli házak, Prilepi kövek, Kavatice stb.). Amilyen otthonosan mozog Mazsaroff a mediterrán miliőben, olyen nehézkesen bírja az északi atmoszférát; Miskolc szovjetunióbeli testvérvárosában, Vologdában járva, valósággal szorong a csípős tajgai szélben. Ha délszaki tájai költői szemlélődések a természetről, annak legáltalánosabb lényegéről, vologdai munkái szabályos útiképek, házak, épületegyüttesek hűséges leképezései. 20. Visegrád ősszel (1970) 33