Végvári Lajos: Seres János (Borsodi Kismonográfiák 32. Miskolc, 1989)

Seres János annak a generációnak a tagja, amely a politikai, gazdasági és a háborús megpróbáltatások között nevelkedett, és később, ha más formában is, de mindvégig megnehezítették életét és munkásságát a történelmi események. Az 1920 körül születettek jelentős része elpusztult a második világháború és a fasizmus rémtettei következtében, mások reményvesztetten Nyugaton próbáltak szerencsét, s viszonylag kevesen voltak, akik otthon maradva, a romba dőlt ország felvirágoztatásán munkálkodtak. Hit, áldozatkészség és önzetlenség kellett ahhoz, hogy a jelen nehézségein túlnézve, a jövőért dolgozzanak. Ám az áldozatkészség, akarat sem volt elég ahhoz, hogy az éledező ország elkerülje az újabb katasztrófát, amelyet egy eszméket eltorzító önkényuralom provokált. A gyorsan pergő események adta - minden embert személy szerint is próbára tevő - szituációkban csak az tudta megtalálni a becsületes, emberhez méltó humánus magatartást, aki sohasem vesztette el józanságát és legfőbb életelve volt, hogy lelkiismeretéből fakadó becsületérzésnek megfelelően viselkedjék. Ilyen ember Seres János, akinek festői, pedagógiai és közéleti tevékenységét a népéhez való hűség, a szülőföld szeretete és embernevelő pedagógiai elkötelezettsége jellemzi. A népe iránti szeretet nem patetikus jellegű. Seres idegenkedik az általánosító szólamoktól. Hazafisága a lokálpatriótáé: a kis ügyeken keresztül érkezik el az egészhez, a nemzeti tudathoz. Számon tartja szülőföldjének minden valamirevaló házát, tárgyát. Szót emel a hagyományt képviselő eszközök megőrzése érdekében, legyen az egy útszélen álló megcsonkult pléh Krisztus, egy régi csűr, oltárkép, vagy nemesi kúria. Az ő kezdeményezésére jött létre Forrón az Abaúji Múzeum; egy jól megszervezett és mintaszerűen elindított gyűjtőmunka eredménye. Nemcsak a 5