Végvári Lajos: Seres János (Borsodi Kismonográfiák 32. Miskolc, 1989)

11. Lovas 1968. és nemcsak a frissességét, az erejét is! Tehát a leglényegesebb dolgokat tartalmazza maga a vázlat. Emlékszem arra, hogy milyen örömet jelentett nekem a Munkácsy-kiállítás, vagy a Székely Bertalan-kiállítás . . . milyen csodálatosan szépek, erőteljesek voltak a vázlatok . . . az ismert híres képekhez viszonyítva." Gondolatát saját munkáira fordítva, így folytatta: „Akárhová megy az ember . . . nézi a táját, biztos nem az apró elemeket veszi észre, hanem az egész látványt. Monumentalitása, hangulata, ami megfogja, és másodlagos dolog, hogy azon belül milyen motívumok hogyan és hol rendeződnek. Persze nem egészen és nem mindig, mert ha szűkebb hazámra, Cserehátra, Abaújra gondolok, megakad az ember szeme egy tanyán, vagy egy juhhodályon, akkor az a tájba pontosan, halálosan pontosan komponálódik bele, mintha a világ legjobb építésze álmodta volna meg, hogy hova tegye, milyen legyen a formája, az aránya."

27 Ez a gondolatsor megvilágítja Seres legjobb műveinek az 1980-as években készült alkotásainak programját és jellegét. Művészetének ebben a legújabb periódusában a tájkép a döntő. 23