Végvári Lajos: Seres János (Borsodi Kismonográfiák 32. Miskolc, 1989)

állító helyiségét, a Miskolci Galériát, amely nemcsak a tájegység fontos képzőművészeti központja lett, hanem a mai magyar művészet egyik jelentős műhelye is. Ugyancsak ő volt egyik kezdeményezője a Rajzok című, évenként ismétlődő kiállítássorozatnak, mely mára a Salgótarjáni Múzeumba került át. A nehézkesen mozduló Heves megyei képzőművészeti életet az Akvarell Biennale gondolatának felvetésével irányította új lehetőségek felé. Elmondható, hogy hosszú évekig - mint a Magyar Képzőművészet Észak-magyarországi Területi Szervezetének titkára -jelentős szervező- és propagandamunkát végzett - és végez ma is. Nagy része van abban, hogy Miskolc az ország képzőművészeti életének egyik elismert centrumává lépett elő. Sokféle szervező- és irányítómunkájához új feladatot kapott; 1968-ban meghívták az Egri Tanárképző Főiskola Rajz Tanszékére. Ez a megbízás neki való munka volt. Szigorú következetességgel - ám mégis megértő jóindulattal irányította növendékeit egészen 1980-ig. Arra törekedett, hogy tanítványai a valóság tényeit ne szubjektíven, hanem a jelenség mögötti logika megértésével regisztrálják. A józan tárgyiasság és a geometrikus rendezettség voltak pedagógiai vezérelvei. Ez párosulva a meg nem alkuvó igényességgel; tiszteletet és tekintélyt adott személyiségének. - Tevékenységét országosan elismerték, oktatásának időszakában a legkiválóbb intézetté emelkedett az Egri Főiskola Rajz Tanszéke - amely rangot adott az ott szerzett diplomának. Főiskolai működése jótékonyan visszahatott művészi munkásságára is. A rendteremtés iránti igény jelentős mértékben alakította stílusát. Ennek az átalakulásnak azonban már régebbi időre visszanyúló előzményei vannak. Az egyik legfontosabb mozzanat Rudnay romantikus felfogásával való leszámolás. Első mesterének tanításait sohasem tagadta meg, de már a Hársfa utcai diákotthonban tudatosított tapasztalatai egy racionálisabb, romantikától mentes felfogás felé terelték. Hazulról hozott józansága hozzásegítette ahhoz, hogy illúziómentesen vizsgálja a magyar falu, a magyar parasztság helyzetét. Ebben olvasmányai, a kollégiumban kapott iránymutatások is támogatták. Végül mégsem lett szociográfus, hanem - szerencsére - alkotásokban vallott élményeiről, tapasztalatairól. Elszakadva a Rudnay-osztály romantikus magyarságképétől: egyre inkább az élet hétköznapjainak megismerése, ábrázolása foglalkoztatta. Ennek a törekvésének fontos dokumentuma az ötvenes években festett Vásárosok c. kompozíciója.

20 A festmény magán viseli a Rudnay-osztályon kimunkált kisméretű kompozíciók néhány jellegzetességét, de újszerű a könnyű kézzel felrakott színfoltok hangsúlya, a napfényes ábrázolásra való törekvés, és az élet hétköznapi felfogása. 17