Végvári Lajos: Seres János (Borsodi Kismonográfiák 32. Miskolc, 1989)

A képalakítás elveinek további alakulásában közrejátszott Nagy István művészetének tanulmányozása. Az erdélyi származású művész szűkszavú, tömörségre törekvő alkotásai szerepet játszottak formavilágának egyszerűsödésében, sommás kifejezés iránti igényében. Erről vallanak azok a monumentális hatást keltő metszetei, melyek Nagy Istvánt, Egry Józsefet, Nagy-Balogh Jánost és Derkovits Gyulát ábrázolják. Grafikai művein kiiktatta a tónusátmeneteket, és a vonalak vezetésével, a puritán formaadással, a magyar művészet egy sajátos vonulatát, a részletek sallangjait mellőző, emberi elkötelezettséget hordozó nagy alakjait örökítette meg. Egyben kifejezte művészi érdeklődésének irányát is. Ugyancsak nagy jelentőségű volt Egry József festészetével való beható ismerkedése. Egry hatása elsősorban a formák leegyszerűsítésében, a fénnyel áthatott motívumok könnyed rajzolatára való törekvésében nyilvánult meg. Ekkoriban kezdte alkalmazni az akvarellel előidézett folthatást, melyet a határozottan megvont körvonallal egyesített. Ezek a kísérletei olajképeinek megoldásait is befolyásolták. A hatvanas évek végén készült festményein gyakran visszatérő motívum az Egry szellemében ábrázolt fák képe, melyet a végtelent jelképező fehér háttér és a határozottan megvont horizont tesz szemléletessé. Seres művészetének alakulása az eredmények egymásra épülésének lassú, de következetes folyamata. Rudnay tanításai átformálódnak Nagy István hatására, majd ehhez társul Egry Józseftől eltanult fényfestés. 1970 tájára Seres elég erősnek érezte magát, hogy érdeklődését kiterjessze a nyugat-európai avantgardizmusra. Logikus - formáló szellemétől sohasem volt idegen Braque látásmódja: de most, hogy programjává tette a kubizmus tanulmányozását, a rá jellemző alapossággal járt végére az ismerkedés folyamatának. Ennek a törekvésének rendkívül fontos állomása nagyméretű csendélete.

21 A csendélet, mint világmodell, Cézanne nagy kísérlete: a köznapi élet tárgyai segítségével a formai és szellemi rendet kívánta modellezni a kaotikussá vált Európában. Seres Jánost Braque tanulmányozása vezette el Cézanne impozáns világához. Nem vette át az Aix-en Provence-i mesternek az impresszionizmusból kölcsönzött módszerét, vagyis nem keresi a színek egymásra épülő modulációit: ám a maga módján mégis színfokozatokkal formál oly módon, hogy a geometrikus szerkezetekre emlékeztető formákat meghatározó vonalak közötti felületeket összecsendülő, temperált színekkel tölti ki. A szerkezetes csendéletek legnagyobb hazai művelőjétől, Kmetty Jánostól két vonatkozásban is eltér. Nem alkalmaz kontúrokat és színeket. Elsősorban a síkok megkülönböztetésére használta azt, akárcsak Braque. Emiatt első látásra kevésbé színes, mint Kmetty, aki a felfokozott hideg-meleg szín18