Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
a legény által hozott gyűrűket, amelyek az egész szertartás alatt egy jól látható helyen az asztalon, egy festett tányéron voltak. A gyűrűk ( parse ieni ) felhúzása után a legény ajándékot, pl. egy szép inget kapott a leánytól, amit egy kendővel viszonzott. A további beszélgetés során megállapodtak az esküvő időpontjában. Amennyiben a spytowin ősszel zajlott le, akkor ez az időpont tavaszra került, ha viszont tavasszal volt, akkor az esküvőt őszre tűzték ki. Amennyire ezt meg lehet állapítani, az őszi esküvők voltak a gyakoribbak. Az eljegyzéstől az esküvőig legalább három-négy hónapnak kellett eltelnie. Ebben a vonatkozásban nem voltak ugyan szigorú szabályok, de ritkán tartottak esküvőt röviddel az eljegyzés után. Ennek többek között az is oka volt, hogy az esküvőre össze kellett gyűjteni az élelmiszert, az italt és különféle kiadásokra a pénzt. Esküvői előkészületek Az esküvő kijelölt időpontja előtt egy hónappal a fiatalok elmentek a paphoz, hogy értesítsék szándékukról, hogy kihirdesse őket a templomban. A házasságkötés (prisiaha) időpontjában való megállapodás után a vőlegény maga fizetett a papnak a szívességért. Ezt a szívességet szem előtt tartották, mivel ily módon bizonyította, hogy nemsokára önálló családfenntartó lesz. Az esküvőre megfelelő mennyiségű pálinkára volt szükség, amit a kocsmából szereztek be. Adatközlőink szerint egy átlagos lakodalomban legalább 50, de időnként még 100 liter pálinka is elfogyott. Levágtak egy, de a módosabbaknál két sertést. A lakodalom költségeiben a két család rendszerint fele részben részesült. A lakodalomba a vendégeket a vőlegény részéről a vőfélyek ( druzbowie ), a menyasszony részéről a nyoszolyóleányok ( druzki ) hívták meg. Még a legszegényebb házasulandóknak is volt egy koszorús párja, vőfélye és nyoszolyóleáhya, a tehetősebbeknek két pár, a leggazdagabbaknak pedig hat pár. Ugyanakkor olyan esetek is előfordultak, hogy a fiatal pár minden kortársa vőfélyként és nyoszolyóleányként vett részt az esküvőn. Ezeket rendszerint a rokonság, illetve a legközelebbi barátok közül választották ki. Az esküvői tisztségviselőknek ez a csoportja kizárólag még nem házas legényekből és leányokból állt. 97
