Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

tőle indult ki - tájékoztatta szüleit szándékáról. Ha a szülők jóváhagy­ták szándékát, elmentek a leányhoz kérőbe. Adatközlőink szerint gyakran megtörtént, hogy a leányok ellenkeztek, még akkor is, ha korábban jó vi­szonyban voltak a legénnyel. Ha a legény szándékába beleegyeztek szülei és a leány is, akkor ment el a leány szüleihez. Ha nekik nem volt senitiiféle ellenvetésük, ak­kor megállapodtak az eljegyzés ( spytowin ) időpontjában, amely alkalom egyszerre volt leánykérés és eljegyzés. Ez az esemény rendszerint vasár­nap, ritkábban szombat délután zajlott le. Az eljegyzés előtt a fiatalok szülei már beszélgettek egymással. Megállapodtak abban is, hogy mennyi földet, milyen állatot, mezőgazdasá­gi szerszámot adnak a fiataloknak. Az is előfordult, ha nem tudtak köl­csönösen megállapodni, akkor lemondták az eljegyzést. Ha azonban a meg­beszélések eredményesen folytak le, és a családok megállapodtak a fiata­lok hozományának részleteiben, akkor a leányos háznál megtartották az eljegyzést, amely szűk családi körben zajlott, a háziakon kívül a legény legközelebbi családtagjai, így szülei, testvérei és keresztszülei vettek részt. A leánynak is ott voltak keresztszülei és testvérei. A legény meghívhatta és vihette a legközelebbi cimboráját is. Az eljegyzést elő kellett készíteni. A leányos háznál sütötték a kalácsot, megvették a pálinkát, ritkábban bort. Nem mindenkor készítet­tek ebédet. A szobát erre az alkalomra alaposan kitakarították, az asz­talra új, a leány által kivarrott abroszt terítettek, elővették a fes­tett tányérokat, hogy abból kínálgasság a kalácsot. A vendégek néha ka­lácsot és minden esetben egy üveg pálinkát hoztak magukkal. Az üdvözlés és az asztalhoz való invitálás után nem tértek rá azon­nal a találkozás tényleges tárgyára. Egy bizonyos ideig kötetlen beszél­getés folyt. A fiatalok egymás mellett ültek, bizonyos távolságra a töb­biektől. A beszédet a legény nevében rendszerint a keresztapa ( pytac ) kezdte meg. Bejelentette a házasság szándékát, dicsérte a legény munkaszerete­tét, férfiasságát, befejezésül pedig azonnali választ kért, s ettől füg­gött a "delegációnak" a leányos háznál való további tartózkodása. A választ a leány nevében keresztapja ( wydavac ) adta meg. A házas­ságba való beleegyezést a leánynak is ki kellett nyilvánítania. Amennyi­ben ez így történt, mindannyian ittak a jegyesek egészségére, ha viszont a válasz nemleges volt, az összegyűltek szétszéledtek. A megegyezés jelére a vőlegény keresztapja a jegyesek ujjára húzta 96

Next

/
Thumbnails
Contents