Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
rabban megállapodtak. A falusi bába ( baboja ) Derenken e század húszas és harmincas éveiben ténykedett. Elvégezte a falusi szülészasszonyok számára szervezett tanfolyamot, és az államtól havi bért kapott. A faluban rendkívüli módon tisztelték a tudását, hiszen "az ő keze alatt halt meg a legkevesebb gyermek". Semmiféle vagyonnal nem rendelkezett; három gyermeke volt, noha ő maga soha nem volt férjnél. Azt a tényt, hogy kedvelte az alkoholt, a faluban igen elnézően kezelték. Azt is tudták róla, hogy a gyógynövények főzetével is tud gyógyítani. Kétségtelenül a tisztelet jele volt, hogy köszönéskor minden derenki nena babusn ak vagy ciociu babusn ak szólította. Abban az esetben, ha a bába azt állapította meg, hogy az újszülött nagyon gyenge, meghalhat a keresztelő előtt, az ő kötelessége volt a csecsemőt vízzel, nem feltétlenül szentelt vízzel, hanem akármilyen vízzel való megkeresztelése. Miután a gyermek a világra jött, elvágták a köldökzsinórt ( pupek ), fakádban magfürösztötték, egy lenvászon lepedőbe ( snate ) tekerték, majd az anyja mellé fektették. A gyermekágyas asszony ( poloznica ) közvetlenül a szülés után és az azt követő napokban erősítőnek, pálinkát kapott, mivel úgy vélték, "hogy a vér ne üljön meg benne" ( coby krew nie usiedla we fniej ). A köldökzsinórt a bába a gerendára tette száradni. Majd fehér rongyba csavarták, és külön erre a célra készült dobozba helyezték, amikor a gyermek hétéves lett, odaadták neki a köldökzsinót, hogy bogozza ki. Ha ezt minden különösebb erőfeszítés nélkül meg tudta tenni, akkor azt mondták, hogy ügyes lesz és boldogulni fog az életben. A méhlepényt ( poácielke ) az ágy lábánál vagy azon ágy mellett ásták el, amelyen a gyermekágyas asszony feküdt. Ha a gyermek burokban ( copec ) született, ezt az okosság és a gazdagság jelének tartották. Amennyiben azonban erről az anyán és a bábán kívül más is tudomást szerzett, úgy ez a reménység nem teljesült be. A burkot le kellett fejteni és titokban elásni. Hasonlóképpen, ha a gyermek foggal született, az szintén jövendő szerencséjének és gazdagságának a jele volt. A bába naponta kétszer, reggel és este látogatta meg a gyeremekágyas asszonyt, és segített neki a gyermek fürösztésében. Minden alkalommal megkínálták pálinkával és étellel. A segítségért valamennyi pénzt, és minden újszülött után egy fél véka (korec) búzát is kapott. Ha, amint ez időnként a gyermekágyas asszony gyengesége miatt előfordult, a bábá91
