Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

nak egy hétnél hosszabb ideig kellett a házhoz járnia, akkor jóval nagyobb bér járt neki, mindennap megkínálták étellel, és pálinkával is fizettek szolgálatáért. A gyermekágyas asszonyt és gyermekét a szülés pillanatától kezdve egészen az avatásig (

wacka

) különleges védelemben részesítették. Rögtön a szülés után a gyermekágyas asszony ágyát elfüggönyözték, hogy "az emberek ne bámészkodjanak". Ez a rontás és a boszorkányok elleni védelem egyik általánosan elterjedt módja volt. A gyermekágyas asszonyt meglátogató idegenek, ha csak nem voltak előlük eltakarva, megronthatták az anyát és gyermekét vagy ahogyan a derenkiek magyaráztak, előidézhették, hogy "fennakadjon a szeme". A rontás ellen a következő eszközökkel védekeztek: a gyermek nyakára helyezett rózsafűzérrel (

paciorki

); az újszülött csuklójára kötött, esküvőn eltett hegedű húrjával; a gyermekágyat eltakaró lepedő sarkaiba kötött fokhagymával. Ez utóbbi távol tartotta az anyától és gyermekétől a boszorkányokat (

strig

), akik "megboszorkányozhatták" (

postrigonic

) a gyermeket, betegséget, gyengeséget, sőt halált is okozhattak. A látogatók elől eltakart gyermekágyas asszony egy vagy két hétig nem mehetett ki a házból. Ebben az időszakban keresztelték meg a gyermeket. Az anya az avatásra várt, hogy ezután visszatérhessen a közösségbe. A keresztelő és az avatás Derenken a gyermeket rendszerint a születés utáni második vagy harmadik héten keresztelték meg. Ez a szertartás általában a közeli Szögligeten zajlott le, tekintettel arra, hogy Derenken a pap kéthetente egyszer jött fel a faluba. A keresztelőn a bába, a keresztszülők, a gyermek apja és a legközelebbi rokonság vett részt. A gyermekágyas asszony otthon maradt. A gyermekeknek külön ruhát vásároltak a keresztelő alkalmából, amelyben a leányok esetében a rózsaszín, a fiúk esetében pedig a fehér és a kék színek domináltak. Különösen a szegényebb családokban az ilyen csecsemőöltözetet tovább adták és csak keresztelőn használták. A keresztszülőket még a gyermek születése előtt kiválasztották. Ezek rendszerint nem rokonok vagy legfeljebb nagyon távoli rokonok voltak. Figyeltek arra, hogy a keresztszülők jó emberek legyenek; külön súlyt helyeztek a gazdagságra. A gyermek születése után a bábát pálinká92