Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
egyszer összegyűltek az iskolában vagy valamelyik kijelölt házban, ahol program szerint sajátították el az előírt ismereteket. Ezeken a foglalkozásokon elsősorban a fizikai felkészülésnek és a lövészetnek volt fontos szerepe. A legjobbakat területi versenyékre küldték, ahol Derenk, Szögliget és Szin fiataljai mérték össze tudásukat. A győztesek később Bódvaszilason versenyeztek tovább, ahol még ünnepélyesebb és emlékezetesebb volt a verseny. Derenken a hetenkénti leventeoktatáson más faluból is jöttek legények, s így alkalom nyílt arra, hogy az itteniek azonos korú magyar társaikkal ismeretséget kössenek. Annak ellenére, hogy részt vettek a leventeoktatásban, bekapcsolódtak a mezőgazdasági munkák veégzésébe, a 15-16 éves fiúknak és leányoknak még nem volt tekintélyük a falusi fiatalság körében (a templomban továbbra is az iskolásgyermekek között ültek, nem vehettek részt, hanem csak nézhették a nagyok által szervezett mulatságokat stb.). A fiúkból akkor lettek legények, ha felavatták őket és ezután meghívták őket a templomi karzatra. Az avatást Derenken keresztelőnek ( kersceniem ) nevezték. A 16. életévét betöltött fiúk, cintoorák pálinkát, sört, később már bort is vásároltak, és a kocsma előtt megvendégelték a "nagy legényeket" ( wielki parabki ). Ezután a vendéglátó fiúk már helyet foglalhattak a karzaton, de továbbra sem léphettek be a kocsmába. Egészen a 18. életévük betöltéséig "kis legények" ( mniejsi parobki ) voltak. A "kis legényeket" húsvétkor ismét felavatták és ekkor lettek véglegesen legények. Ennek a szokásnak a helyi nyelvben is avatás volt a neve. A már legények magasra emelték a jelölte/ke/t, majd mindannyian a kocsmához vonultak, ahol minden újonnan avatott legény egy liter bort fizetett az avatás minden résztvevőjének. Ez volt a nőtlen férfiak társadalmi előrehaladásának csúcspontja. Hasonlóképpen, a 15-16. életévüket elérő leányok "bevásárolták" magukat a nagyleányok közé, megajándékozva őket csokoládéval vagy más kisebb ajándékkal. A legények leggyakoribb találkozási helye a kocsma volt, és leginkább itt találkoztak a "cimborák" is. Ezeket a találkozásokat még a készpénz pillanatnyi hiánya sem tudta megakadályozni, hiszen a gyakorlat szerint, mindig az a cimbor fizetett, akinek éppen volt pénze. A következő alkalommal azután visszafizették neki. Arra nagyon vigyáztak, hogy valaki "adós" ( dluzny ) ne maradjon, hiszen a cimborák között nem szívesen látták azt, aki visszaél a többiek vendégszeretetével. 84