Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
A legények és leányok vasárnaponként szórakoztak együtt. Nyáron a fiatalság a falu közepén összejött, táncoltak, énekeltek ( schodzka ). ősszel és télen a fonókba ( prontki ) jártak. A leányok valamelyik cimbora házához jártak, együtt fontak, dolgoztak, amíg meg nem jelentek a legények. A szfsakozás és a viccelődés gyakran táncos mulatsággá alakult át. Az iskolában bálokat ( bale ) rendeztek, melyek mindig emlékezetesek maradtak. A "cirriboraság" nemcsak szórakozással, hanem gyakran munkával erősödött. Ahogyan már említettük, gyakran a cimborák között kerestek maguknak társat a mezőgazdaságon kívüli közös munkához. A cimborák tudták és ismerték a legjobban a másik ember jellemét, munkaszeretetét, közösségi szellemét. Éppen ezért a "nagy cimborával" kapcsolatos legfontosabb elvárás a munkaszeretet volt, és a kölcsönös tisztelet betartása. A cimborák közötti kölcsönös kötelezettségeket a fiatalok igen szélesen értelmezték. Hogy valakit "jó cimborának" tekintsenek, annak őszintének és lojálisnak kellett lennie, késznek arra, hogy konfliktushelyzetékben (pl. kocsmai verekedésben) vagy a gazdaságban segítsen. Például, ha mezei munkák idején egy cimborát segíteni hívtak, nem lehetett azt visszautasítani. A "cimboraság" megnyilvánulásának különleges alkalma volt, ha valamelyik cimbora bevonult a katonasághoz. Ezt a legényt minden kortárs elbúcsúztatta, nagy ivászatot rendeztek tiszteletére a kocsmában és közösen kikísérték a falu határáig, sőt néha a Derenktől távol eső vasútállomásra. Gyakran a legközelebbi cimborák közül választotta ki az új jegyespár a vőfélyeket és a nyoszolyólányokat. Egyes szélsőséges esetekben 45 az összes cimborát meghívták vőfélynek, illetve nyoszolyóleánynak. Nősüléssel a cimborák nem szakadtak el egymástól. Igaz, csökkent az a szabadidő, amit a nős férfiak kortársaikkal együtt tölthettek, de továbbra is találkoztak a kocsmában, a templom előtt, együtt dolgoztak az erdőben, segítettek egymásnak a mezei munkában. Ugyanakkor már az anyagi gyarapodást, a család eltartását tartották szem előtt, és mind kevesebbet szórakoztak. Már nem tartoztak a nőtlenek társaságához. A falu is elítélte az olyan nős férfiakat, akik a nőtlenékkel együtt szórakozik. A házassággal a leány-cimboraság teljesen megváltozott. A férjhez ment leány kivált a cimborák közül. Az otthoni kötelezettség mellett nem tudta fenntartani a régi kapcsolatokat. A férjek sem szerették, ha a feleségüket a lányok, asszonyok gyakran látogatják, elvonják a munkától. Ennék ellenére a cimborák továbbra is találkoztak a boltban, az utcán, a 85
