Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

Ugyanakkor nem voltak képesek ekkora nagyságú földet megművelni, mert egyrészt hiányzott a munkaerő (a férfiak többsége akkor még a háborúban volt), másrészt kezdetben nem tudtak megfelelően alkalmazkodni a földrajzi környezethez és az ismeretlen művelési módokhoz. Itt elsősorban olyan, számukra teljesen ismeretlen növényekről van szó, mint a görögdinnye és a dohány vagy a szőlő. Az istvánmajoriak és az emődiek között kialakult kezdeti bizalmatlanság, a gazdasági kényszer hatására szükségszerűen eltűnt. Az emődiek mind gyakrabban vállaltak mezőgazdasági munkát Istvánmajorban, a lengyelek (Landziele) pedig Ernődre jártak a munkába, a hivatalokba, a vásárba stb. Idővel az istvánmajori, emődi és más magyar falvak fiataljai kölcsönösen megismerték egymást. Az ismeretség nem egyszer házassággal végződött és ennek következtében az asszonyok elköltöztek férjük lakóhelyére. A háború, valamint az azt követő évek gazdaságilag nem voltak kedvezőek az istvánmajoriak számára. A mezőgazdasági munkások foglalkoztatásának kényszere, akik gyakran a termés felét is elvitték munkabérként, a háborús pusztítások, de főleg a szarvasmarhák és a mezőgazdasági eszközök lefoglalása miatt nem nyílt mód a termékeny talaj adta lehetőségek teljes kihasználására. Azonban, ahogyan az az adatközlők megjegyzéseiből kiderül, a telepeseknek sikerült legyőzni a nehézségeket. Megtanulták a szőlőművelést, a gabonatermesztés területen alkalmazkodtak az új talajés éghajlati viszonyokhoz, új növényeket: görögdinnyét, dohányt, napraforgót termesztettek, s abbahagyták olyan régóta ismert termények művelését, mint pl. a karórépa. Életszínvonaluk a derenkiével egybevetve egyértelműen nőtt, aminek látható jelei vannak a lakáskultúrában, a viseletben, a táplálkozás terén stb. A háború utáni korszak rövid fellendülését megtörte az akkori falupolitika, melynek következtében a növénytermesztés indokolatlanul specializálódott, a gazdaságokat tönkretette az adó, a kötelező beszolgáltatás és a mezőgazdasági termékek szabad piacának megszüntetése. Istvánná-» jor lakóinak többsége - tekintettel a gazdaságok nagyságára - kuláknak minősült és ennek megfelelő bánásmódban részesült. Ez a helyzet elvágta a falu mezőgazdasági fejlődését, és lehetetlenné tette a további előrelépést. Az istvánmajori földművelés visszaesése annak is következménye volt, hogy a fiatalság elment tanulni, és az iparban vállalt munkát, a 68