Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
egyszer, a cséplés befejezése után minden ekével bíró gazda szokásos mennyiségű terményt fizetett a kovácsnak ( komencyja ). A faluban senki sem foglalkozott kőművességgel. Kőművest a szomszédos falvakból fogadtak, annak megfelelően, hogy ott kit tartottak a legrátermettebbnek. Adataink szerint az első világháborúig munkájáért kizárólag búzával fizettek. Agyagedényeket, amelyeket Derenken a'húszas évekig általánosan használtak, vándor fazekasoktól vásároltak. Az elrepedt edényeket a faluban időnként feltűnő drótosok ( druciar ) javították meg. Az asszonyok maguk varrták az ágyneműt és a családtagok számára a legegyszerűbb fehérneműt. Amit maguk nem tudtak megcsinálni, azt azzal a szomszédjukkal csináltatták meg, akit a legügyesebbnek tartottak. Azt nem sikerült megállapítani, hogy volt-e valamilyen formája a viszonzásnak vagy pedig fizettek-e ezért a segítségért. A ruházat többi darabját a derenkiek a vásárokban, illetve a boltban szerezték be. Istvánmajor gazdálkodásának jellemzői. Az áttelepülés, mint a változás fő oka A Derenkről kitelepített parasztok, Istvánmajort nem említve, olyan falvakba kerültek, ahol csak magyarok laktak. Egy bizonyos idő elteltével jelentős mértékben asszimilálódtak a magyar népcsoportokhoz. Némileg másképpen alakult az Alföld északi termékeny részén fekvő Istvánmajorba telepített népesség sorsa. A derenkiek itt 1000 holdnyi birtokhoz jutottak. Az Istvánmajor közigazgatási központját jelentő Ernőd mintegy 4 km távolságban fekszik a falutól. Ernődön kizárólag magyarok élnek, akik számára a szláv lakosságnak a közelben való letelepítése bizonyos okokból nem volt előnyös. Elsősorban arra számítottak, hogy ez a viszonylag nagykiterjedésű földterületet maguk is megvásárolhatják. Másrészt az emődiek munkát vállaltak ezen a birtokon, de ezt a munkalehetőséget a felparcellázás után elvesztették. így persze nem fogadták jóindulatúan az új telepeseket. Istvánmajor új lakói is bizalmatlanoknak tartották a magyarokat. A derenkiek (a kártalanítások, valamint a földvásárlások következtében) átlagban családonként 15-20 hold földhöz jutottak, aminek következtében - a környező magyarokkal összevetve - tehetős gazdákká váltak. 67
