Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
A derenkiek maguk készítették el az álattartáshoz szükséges kellékeket: vályúkat és jászlakat az etetéshez és itatáshoz, különféle teknőket, pl. a disznóölésnél nélkülözhetetlen fateknőket. A kisiparral foglalkozó embereket nem sokra tartották. Nyilvánvalóan ez volt az oka, hogy a falusiak gyakran vásárokban keresték a számukra szükséges termékeket vagy vándorkereskedőktől vásárolták meg, esetleg szomszédos falvakban rendelték meg. Az adatközlők szerint a faluban csak egy rövid ideig dolgozott asztalos. Derenkre a húszas években került, és mintegy öt éven keresztül dolgozott a helyi lakosság számára. A falut családi okból hagyta el. Ugyanakkor évente átjárt Derenkre egy szögligeti asztalos, aki az egyik gazdánál bérelt lakást és helyben a hozott anyagból elégítette ki a megrendeléseket, készített asztalokat, padokat, ágyakat ( poáciele ), amiért pénzzel fizettek neki. A derenkiek néha közvetlenül Szögligeten rendelték meg az asztalosnál a kívánt munkákat, szállítva neki a megfelelő nyersanyagot. A munkáért néha búzával is fizettek. Asztalostermékeket gyakran vásároltak a szendrői, szilasi, túri és rozsnyói vásárokban vagy az ottani boltokban. A faluban mindig dolgozott kerékgyártó ( kolesar ) és bodnár ( bednar ). Ez utóbbi készítette a gabona mérésére szolgáló vékákat ( korce ), valamint a hordókat. Ennek ellenére a derenkiek inkább a szomszédos faluból érkező bodnárral dolgoztattak, aki az egyik gazdánál bérelt lakást, és három hónapon keresztül dolgozott az itteniek számára. Hozott anyagból készítette a hordókat oly módon, hogy egyet készített a rendelőnek, egyet pedig a munka fizettségeként magának. Az így készült hordókat később eladta a derenkieknek, ha pedig nem talált vevőt, elvitte magával. Derenken dolgozott még egy cipész ( butar , szuster ), aki kizárólag az elhasznált cipők javításával foglalkozott. Munkájáért pénzzel fizettek neki. Új cipőt rendszerint a miskolci vásárban vásároltak. A derenkiek soha nem foglalkoztak kovácsmesterséggel. Emlékezetük szerint előbb egy magyar, majd egy cigány volt a kovács, akik házassági kapcsolat révén kerültek a faluba, és települtek ott le. A kovácsműhely ( karolnia ) a falu középpontjában volt. A kovács kizárólag a helybéli gazdák megrendelésére dolgozott (lovat patkolt, ráfózta a kerekeket rafy ciongnul na kolesa - ekevasakat és az erdőben dolgozó parasztok számára székercéket élesített stb.). Munkájáért pénzzel fizettek. Évente 66
