Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)

ket, ami igaz is volt. Szénatakarás és aratás Az erdei munkáknál nem kisebb hasznot hajtott a derenkiek számára a nagybirtokokon, néha a környéken élő tehetősebb gazdáknál végzett szénakaszálás és aratás. A munkáért szénával és vetőmaggal, azaz olyan termékkel fizettek, amelyből a gazdaságok többségében soha nem volt felesleg. A szénatakarást (

sienne zniwo

) egyénileg vállalták. Mindenki személyesen tárgyalt a munkaadóval, megállapodtak a kaszálás kezdetének időpontjában, a munka elvégzésének idejében, valamint a munkabérben. A megállapodás mindkét fél általi teljeskörű betartása garanciát jelentett a kaszás számára, hogy - amennyiben szüksége lesz rá - a következő évben újra talál itt munkát. Közvetlenül a kaszálás után kezdődött a búza aratása, s a földbirtokosok rendszerint ugyanazokat az embereket fogadták fel mindkét munkára. Ahogyan azt már említettük, munkabért természetben fizették ki, az egész lekaszált mennyiség egynegyed részét (

cworcina

) kapták. A parasztok a munka egész ideje alatt saját magukat élelmezték. Az Istvánmajorba való áttelepülés után megszűnt a munkavállalásnak ez a formája: "Mi itt már nem jártunk kaszálni. Mi itt már urak voltunk. Nekünk itt több földünk volt, nekünk már az nem kellett." (

My uz nie chodzili kosic. My tu uz panowie byli. My mali tu wiac role, uz nom nie tra bylo.

) A kaszáláshoz szorosan kapcsolódott a "nagy aratás", a gabona betakarítása (

wielkie zniwo

). Ez egy általánosan elterjedt munkavállalási forma volt a faluban és meghatározott hagyományai voltak. A "nagy aratáson" való részvételt minden évben egy kepésgazdának (

kepisgazda

) nevezett helybéli paraszt szervezte: "Ez olyan volt, aki ehhez értett." (

To taki bul, co ku temu rozum miol.

) Az ő kötelessége volt elsősorban a munkaszerződés (

pismo

) megkötése, amely részletezte mindkét fél jogait és kötelességeit (a munkások számát, a munka időtartamát, a fizetség mértékét, a munka helyére és vissza való utaztatást, az emberek élelmezését és elszállásolását). Ezt a szerződést mindkét fél aláírta. A kepésgazda által szervezett csoportot bandán

ak nevezték, s egy ilyen bandában 20-30 ember vett részt. Derenkről minden évben 2-3 ilyen 63