Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
banda ment dolgozni. A "nagy aratás" munkájában főleg fiatalemberek férfiak és asszonyok egyaránt - vettek részt, mivel az volt a szabály, hogy minden kaszás vitt magával egy marokszedőt ( harmadoszka , tree inka ), 41 akivel közösen aratott. Munkabérként annak a gabonának a termését kapták, amelyet betakarítottak (búza, rozs, árpa); viszont soha nem fizettek zabbal. A fizetségül kapott terményt - az arató szükségleteinek megfelelően - el lehetett cserélni más terményféleségre, pl. árpát búzára. A kepésgazda szintén terményben kapta meg a munkabérét. A "nagy aratás" kb. kilenc hétig tartott, s befejezésére a leányok aratókoszorút fontak (ezt a derenkiek számára korábban ismeretlen szokást a magyaroktól vették át, akikkel együtt dolgoztak). Az aratókoszorút köszöntő és jókívánságok kíséretében nyújtották át a földesúrnak. Soha nem történt meg, hogy a földbirtokos ne viszonozta volna ezt pénzzel, amit az emberek igazságosan szétosztottak maguk között vagy részben pálinkát vettek érte. 42 Háziipar és kisipar Derenken a paraszti gazdaságok jellegzetes vonása volt az önellátás magas foka. A családtagoknak, valamint a földművelő-állattartó gazdálkodásnak számos szükségletét a saját gazdaság keretein belül elégítették ki. Ennek a jelenségnek az okaként nemcsak a viszonylag kis készpénzforgalmat kell megjelölnünk, hanem a falusi kézműipar viszonylagos fejletlenségét is. Adatainkból kitűnik, hogy Derenken volt asztalos, de csak egy rövid időn keresztül, valamint kerékgyártó, csizmadia és kovács. A háziipar keretében olyan egyszerű, a mindennapi életben használatos tárgyakat készítettek, mint a különböző faeszközök, megjavították a kender megmunkálásához, a fonáshoz, a szövéshez szükséges eszközöket. A legfontosabb háziipari tevékenység a szövés volt, amely minden asszony számára kötelező elfoglaltság volt. A fonáshoz talpas guzsalyt ( prenslice ) használtak. Ezeket gazdagon díszítették, festették ( wycyfruwane i farbione ). A motolla használata ebben az időben még ritkaságnak számított. A fonók ( prontki ) közösen zajlottak le, mégpedig oly módon, hogy az asszonyok néhány csoportot szerveztek, amely csoportok létszáma azonban nem haladta meg a tíz főt (leggyakrabban az egymás közvetlen közelében élő szomszédok gyűltek össze egy fonóban). A 15-16 éves leányok egyedül dolgoztak, a közös fo64
