Ewa Krasinska - Ryszard Kantor: Derenk és Istvánmajor (Borsodi Kismonográfiák 31. Miskolc, 1988)
Erdei munkák A saját gazdaságon kívüli időszakos munkavállalás egyik leggyakoribb esete volt, amikor a derenkiek a környező erdőkben vállaltak munkát. Adatainkból kitűnik, hogy a 19. század elejétől egészen az áttelepülésig a leggazdagabbakat kivéve, minden gazdaságból legalább egy férfi dolgozott az erdőben (az állami vagy magántulajdonban lévő erdők kiirtásánál vagy pedig saját igaerővel fát fuvaroztak a vasútállomásra). Az állami erdőkben a favágásért ( rembarce ) és a fuvarozásért (furmanieniu ) pénzzel fizettek; a grófnál elsősorban fát lehetett vágni, amiért a bért fában is el lehetett számolni, s ez főleg a szegényebb parasztok számára sokkal csábítóbb volt, mint a pénz. Ilyenkor rendszerint két családtag (testvérek, apa és fia stb.) dolgozott együtt. A derenkiek faszénégetéssel is foglalkoztak, s e téren a környék specialistáinak számítottak. A falu legszegényebb lakói voltak a szénégetők ( uhlar ). Ennek a munkának nem volt időszakos jellege, lényegében egész évben tartott. Két hetenként, gyakran csak néhány hónaponként jártak haza. Négy-öt egymással közeli rokonságban álló ember dolgozott együtt. A szénégetés ismerete rendszerint apáról fiúra szállt. A faszenet a faluhoz legközelebb eső állami erdőkben égették. A magántulajdonosok számára jobban kifizetődött a fa eladása. A szénégetők néha saját erdejükben, illetve kifejezetten erre a célra vásárolt fából is égettek szenet. Munkájukért pénzzel fizettek, de a munka ellenértékét részben vagy egészben faszénben is megkaphatták. Az ily módon megszerzett vagy a saját számlára égetett szenet a falutól mintegy 100 km sugarú körben hordták szét eladni. Az erdőkben asszonyok, lányok és gyerekek is dolgoztak, akiket időszakosan az állami faiskolákban foglalkoztattak. Ez az elfoglaltság azonban nem volt különlegesebben kifizetődő. A két háború közötti időszakban a derenkieknek egy kisebb hányada a környező erdőkben létesített vadaskertben talált munkát. Az asszonyok etették és gondozták az állatokat, a férfiak pedig a kerítések építésén, földmunkán dolgoztak. Ennek az elfoglaltságnak azonban tekintettel az alacsony munkabérre és a foglalkoztatott személyek kis számára nem volt nagyobb gazdasági jelentősége. A derenkiek nem vettek részt a környéken szervezett vadászatok kiegészítő tevékenységében (hajtás, szállítás), amihez pedig távoli falvakból fogadtak fel embereket. Ez, amint maguk is mondják, abból következett, hogy a környéken mindenütt notorikus orwadászoknak tartották ő62
